Menyő, 1912. nov. 13., † Mv., 2002. máj. 30. orvos, belgyógyász előadótanár. – H. Béla és Nagy Emma fia. Felesége: 1. H. Éva dr,. elváltak; 2. Horváth Kornélia (1925–2018. jan. 29.). Gyermekeik: Katalin (1946–), Zsuzsánna (1951–). – Érettségizett Kv.-on (1929), u. o. orvosi diplomát szerzett (1937), majd Bp.-en szakosította magát. Kv.-on gyakornok, tanársegéd (1940–); a mv.-i OGYI –ban dolgozott (1945–): egyetemi előadó tanár (1948–), prof. doktor docens (1957), érdemes orvos. A Haynal klinika tanársegédeként a háború idején zászlósi rangban kórházparancsnokként szolgált, megtagadta a beteg szovjet hadifoglyok, a román és zsidó munkaszolgálatosok kiadását az SS alakulatnak. A II. vh. -s érdemei elismeréseképpen magas rangú szovjet katonai kitüntetésben részesült (1966. szept. 21.), Aug. 23. tiszteletére Nicolae Vereș többedmagával tüntetteki (1969. aug. 21.), majd kitüntették a Haza Védelméért érdemrenddel (1982). Nevéhez fűződik a mv.-i kétéves ápolónőképző iskola létrehozása és a kovásznai szív- és érrendszeri rehabilitációs kórház-szanatórium megszervezése. Megszervezte Mv.-en a 2. sz. Belgyógyázati klinikát, amelynek nyugdíjazásáig vezető főorvosa volt (1952–82). Több, mint 150 dolgozata, tanulmánya jelent meg m., román, német, angol, orosz, olasz szakfolyóiratokban: EME Orvostudományi szakosztályának Értesítője, Orvosi Szemle-Revista Medicală, Orvosi Hetilap, Viaţa medicală, Medicina Internă, Revue Roumaine de Medicine, Revista Medico-Chirurgicală, Pediatria, Wiener Medizinische Wochenschrift, Acta Histochimica, Klinicseszkaja Medicina. Napilapokban, tv-ben, rádióban az egészségügy népszerűsítője. Számos nemzetközi tudományos értekezleten vett részt (Stockholm, Prága, Bázel, Bp., Berlin, Ungvár, Tokio, Hamburg, Malaga, Jeruzsálem, Moszkva). Fő kutatási területe a szív- és érrendszeri bántalmak, különösen az érelmeszesedés és az infarktus, valamint a légzőszervek rehabilitációja. Hazai és külföldi kardiológiai és belgyógyászati társaságok tagja: OTT, Román Kardiológiai Társaság, Nemzetközi Belgyógyászati Társaság, Európai Kardiológiai Társaság tagja, az OGYE tiszteletbeli professzora ( 2001). A Pápai Páriz Alapítvány díjazottja (2001). – F. m.: Ápolónőképző iskolai jegyzet. 1–2. k. (Mv., 1947–48); Vércsoportok (Bp., 1959, 1979); társsz.: Háborús víznyelővel kapcsolatos észleletek / Horváth Éva társsz.; (Mv., 1946); Belgyógyászati diagnosztika (Mv., 1950); Belgyógyászati diagnosztika: Általános diagnosztikai ismeretek (Mv., 1950); Belgyógyászati előadások. 1–3 k. (Mv., 1951), Orvosi és sebészeti sürgösségi esetek (Buk., 1954); Belgyógyászati diagnosztika. 1–2 k. (Mv., 1957); Belgyógyászati jegyzet. 1–3. k. (Mv., 1959); Medicină internă (Buc., 1963, 1981); Curs de medicină internă (Tg. M., 1981); Belgyógyászat (egyetemi hallgatók számára szerk. is; Mv., 1983).
Irod.: Dezső István; Díjazottaink; EMKK 2000; Ferencz László Genersich; Ferencz László: Prof. Dr: Doc. Horváth Endre, PhD = Díjazottaink; Időtár 4.; Incze Gábor: Az orvos erkölcsi magatartása. (V. Z., 1983. jún. 4.); Kiss Cs. M 4.; Kiss-P. – P; KKACs; Külföldi; Magy. kutatók;. Makkai János: Kutatás a gyógyítás szolgálatában (V. Z., 1981. dec. 13.); Makkai János: Becsületesség, szerénység, humánum (V. Z., 1982. dec. 21.); [Nekrológ] (Nú., 2002. máj. 31.); Oameni de seamă ai Sălajului (2004); RMKK; RMIL; Tóth-Gábor; Vásárhelyi Lajos: Gyógyító hajlék (Új Élet., 2. sz. 1983); Viharban
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE