HORVÁTH István, §

Megosztás:

Magyarózd, 1909. okt. 9., † Kv., 1977. jan. 5., a magyarózdi temetőben nyugszik: költő, regényíró, elbeszélő. – Szülőfalújában végezte az elemi iskolát. Autódidakta módon képezte magát. Részesművelő Marosdégen, szolga Ózdon, Kv. -on, Buk. -ben (1921–); bp.-i gyárakban dolgozott. Szülőfalujában gazdálkodott (1926–40); Kv.-ra költözött (1940), ahol alkalmi munkás. Kisegító szolga az Egyetemi könyvtárban, altiszt a filozófiai Intézetben (1942–). Szerk. a Falvak Dolgozó Népénél (1945–), ahol az irodalmi majd a politikai rovatot vezette. Az Utunk versrovatát vezette (1956–59), látása rohamosan gyengült ezért nyugdíjazták (1962). Tragikus halállal fejeződött be az élete. Első versei a Magyar Nép-ben jelentek meg (1937), költői indulását a Pásztortűzben megjelent verse (1941) jelentette; verseit közölte az Erdélyi Helikon, Termés, M. Élet, M. Út, Forrás, M. Csillag és riportjait, jegyzeteit közölte az Erdélyi Gazda, Ellenzék, Világosság, Falvak Népe, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Művelődés, Előre. Költőként Sinka Istvánnal mutat rokonságot, gondolkodása Veres Péterrel rokonítja. Prózája a paraszti sorsból meritette támáit. Jelentős a falurajza: a Magyarózdi toronyalja, önéletrajzi regénye: Mint a magból kikelt fácska –posztumusz kötetében jelent meg Kipergett magvak c. A Törik a parlagot c. regényéért állami díjat kapott. Elbeszéléseit románra Gelu Păteanu és Petre Mureşanu (Ion Chinezu) fordította (1957), verseiből román nyelvű válogatást mutatott be Petre Solomon (1954) és Paul Drumaru (1979). Kitüntetései: az RNK Állami Díja 3. oszt. (1950 [1952]); A Kv.-i Írói Egyesület Díja (1973); Magyarózdon emlékművét Hunydi László készítette (2001-ben leplezték le). – F. m.: Üdvözlégy szabadság (Kv., 1941); Az én vándorlásom (versek; Kv., 1943); Kipergett magvak (novellák 1944, 1981); Nehéz szántás (versek; Kv., 1945); A kacsa és a kakas (Buk., 1947); Ózdi népmesék (Buk., 1948); Jegenye (népmese; Buk., 1948); A vadhattyú (Mv., 1948); Árad a falu (versek; Buk., 1949);  Nagyerejű János (Buk., 1950); A szürke kos (Buk., 1950); Bomlik a rügy (versek; Buk., 1950); Törik a parlagot (reg.; Buk., 1950., 1951, 1954; Brazdă peste haturi; ford.: Alexandru Aldea; Buc., 1950., 1951, 1954; bolgárraford.: Jordan Stratiev (1953); A csere (novel.; Buk., 1951); Új betűvel (versek; 1951); Szépülő hazánk tájain (versek; Buk., 1952); Válogatott versek (Buk., 1954; Versuri alese; Buc., 1954); Balog Eszti hajnala (reg.; Buk., 1954); Csali gróf (reg.; Buk., 1955); Zölderdő fia (mesék; Buk., 1955); A legnagyobb madár (Buk., 1955); Dicsekedő Habakuk (gyermek versek; Buk., 1956); Pacsirta rebben fel (versek; Buk., 1956); A szürke kos (mesék; Buk., 1957, 1961; Berbecul brumăriu, Buc., 1957); Krizantémok (versek; 1960); Tücsökhegedű (gyermek versek; Buk., 1961); Fenséges adósság (vál. versek; Buc., 1962); A tavasz harangja (gyermek versek; Buk., 1964); Tanúként (versek; Buk., 1965); H. I. legszebb versei (Buk., 1967); Harmat a fűszálon (versek; Buk., 1968); Nyomok porban, hóban (elb.; Buk., 1969); Egy gyöngyszem két gyöngyszem : Magyarózdi népmesék (Buk., 1970, 1975; 1979); Magyarózdi toronyalja: Írói falurajz (szociográfia; Kv., 1971; Bp., 1980); Tornyot raktam (összegyűjtött versek; Buk., 1972); Kiáltás halál ellen (versek; Kv., 1973); Visitó csend (versek; Buk., 1975); Örvénylő armatcseppek (elb.; Kv., 1976); Az idő vízesése (versek; Buk., 1977); Zidul alb (Buc., 1979); Kipergett magvak (novellák, emlékezések; Buk., 1981); Az erdő leánykája (gyermekversek; Buk., 1982); Ütközők között (vál. versek; Bp., 1983); Leválthatatlan őrszem (vál. versek, 1942–1976; Kv., 1983; Bp., 1986); Harmatgyöngy gyermekversek; Buk., 1989); A tenger hangja (novellák; Kv., 1991); Tiszta vizek sodra: Versek (Csíkszereda, 2008); Az én vándorlásom: H. I. emlékezete (szerk. Nagy Pál; Kv., 2010); Nagy Pál: A Hazaérkező = Nagy Pál: Visszanéző; antológ.: Üdvözlégy szabadság (Kv., 1942); Szülőföldünk (Sepsiszentgyörgy, 1944); Erdélyi elbeszélők (Bp., 2004); társsz.: Az okos macska Malozsavölgyi és csángóvidéki népmesék (Sipos Bellával; Buk., 1948); ford.: M. Bulatov: A vadhattyú: Orosz népmesék. (Nagyvárad, 1948).
Irod.: Bartha János: H. I. és a keretlegények (Nú., Múzsa, 20. sz., 1991. aug. 23.); Cseke Péter: H. I. (Bp., 2000); Cseke Péter: H. I. és az erdélyi népi irodalmi irányzat (Bp., 2001); Cseke Péter: A teljesség sóvárgása: H. I. utolsó pályaszakaszáról (1965–1977) (Helikon, 11. sz. 1995. jún. 5.; 12. sz., 1995. jún. 20); Az én vándorlásom: H. I. emlékezete (szerk. Nagy Pál; Kv., 2010.); Erdélyi L 2009, fotó1971; Erdélyi L. 1991; Fodor Sándor: Hűségéért szerettem (Nú., Múzsa, 23. sz., 1991. szept. 13.); Görömbei András: A Magyarózdi toronyalja jelentősége a m. irodalomban (Helikon, 2009. okt. 10., 19. sz.); Gulyás; Gyárfás 2013; Intelectuali rom.; Jékely Zoltán: H. I. első verseskönyve (Termés, Tél, 1944); Kántor–Láng; KMI; Kortárs MÍKL; Kuszálik; Lászlóffy Aladár: Világítunk magunknak (Helikon, 6. sz., 1999. márc. 25); Lászlóffy Aladár: H. I. 100 (Helikon, 2009. okt. 10., 19. sz.); Málnási; Márkus Béla: Szemközt az idővel (Helikon, 2009. okt. 10., 19. sz.); Marosi Ildikó: Gyalogvers (Új Élet, 22. sz., 1971); MNL; Nagy Pál: Visszanéző; Pomogáts 1.; Pomogáts Béla: A hűség költője (Helikon, 2009. okt. 10., 19. sz.); Réthy–Váczy; RMIL; RÚL; Szigethy–Újvári; Tóth–Gábor; ÚMÉL