HOUCHARD József, Hauchard József

Mv., 1774 ? † Mv., 1841. szept. 8. temetés napja. A gyászjelentő szerint 67 éves korában halt meg: erdélyi kincstári írnok, mérnök, városi képviselőtestületi tag. – H. Izsák és Viellsuf Mária Paulina fia. Testvére: Hauchard Petronella. Felesége: Ortner Katalin. A gyászjelentő szerint tíz gyermekéből kettőt „tört le a halál”. Az egyik H. Sámuel (1813- Mv., 1838. jan. 2.). – Tanulmányait az egyetem építészmérnöki karán végezte. A francia háború kitörésekor Pesten katonáskodott, lováról leesett hosszabb ideig harcképtelenné vált, később a bécsi csapatban tűntette ki magát. Leszerelése után a gyulafehérvári pénzverdében vállalt pénzbeváltói állást. A hivatal feloszlása után Mv.-re visszatérve szülővárosa fejlesztéséért tevékenykedett. Polgári őrsereget szervezett és a fegyvergyakorlatot oktatott. A Ref. Koll. nyomdáját bérelte és működtette sogorával (1808. aug. 2. – 1828. ápr. 25.). Virágkertészettel foglalkozott, 15 évre bérbe vette a városi tanácstól a vízek közötti parlagon heverő területet (1814), az Erzsébet-ligetet. Pár év alatt oda valóságos paradicsomot varázsolt, előbb Elba szigetnek, majd Elba ligetnek nevezte, Napoleonra emlékezve. Megteremtette a város nagy sétányát a Maros és a mai Turbina-árok közötti lápos sziget területén (1817). Virágzó kertet, parkot, nyári színházat és vendéglőt létesített ezen a szigeten, a város népszerű szórakozóhelye lett. Tervszerűen ültetett fákat, virágokat. Működött benne nyári vendéglő, nyári színkör, hideg- és meleg fürdő, körhinta. Naponta 60–70 embernek adott munkát. Mint kiváló szakember színházépítési, folyószabályozási és egyéb terveket készített, házat, műkertet tervezett. Minden ténykedésével szülővárosa csinosítására és hasznára törekedett. Gyászbeszédet tartott felette kibédi Péterfi József (1841. szept. 8.). Halála után emlékére a város közadakozásból gránitoszlopot akart állítani (1858) de nem gyűlt elég pénz, a gyült összeget Elba-szigeti és Erzsébet-ligeti (1905–) teniszpálya építésére fordították. – F. m.: társsz.: Köteles Elek kedves emlékezete: vers (Nagyenyed, 1817).
Irod.: Gyászjelentő (év nélkül); Hajnal-album (Bécs, 1868); Koncz József; Krón. Füz. (1939. 4/6.); Időtár 2., 5 /1; Halotti beszédek; Marosi-KZST; Molter Károly: Mv. (Új Kezdet, 6. sz., 2010. jún.); Pál-Antal 2013; Pálmay, Sipos; Szentgyörgyi