IANCU Avram, § Avram Iancu

Felsővidra, ma Avram Iancu, 1824. † Kőrösbánya, 1872. szept. 10., Cebe-ben temették el : ügyvéd, forradalmár, román népvezér. – Elemi iskolába Vidrán és Topánfalván járt, gimn. -ot Zalatnán (1837–41) és Nagyenyeden, a bölcseleti és jogi tanulmányait Kv.-on végezte a piaristáknál (1841–45). Rövid ideig Szebenben a kincstárnál volt gyakornok, Mv.-en a Királyi Táblánál ügyvédi pályára készült, kancellista / irodatiszt volt, és itt tette le a vizsgát; patronálta a kancellisták olvasó társaságát (1847–48). A kv.-i ogy.-en megfigyelőként volt jelen (1847. jan. 15.). Mv.-i lakása a jövő forradalmárainak (Al. Papiu Ilarian, Iacob Bologa, Poruţiu, I. Mărgineanu, Ioan Oros) találkozóhelye volt. Részt vett a m. ifjak összejövetelein, amikor a forradalom híre eljútott Mv.-re is (1848. márc. 25.), a román ifjak Iancu lakásán találkoztak (1848. márc. 26), elhatározták, hogy részt vesznek a balázsfalvi összejövetelen. (1848. ápr. 30.). Végleg elhagyta Mv. -et (1848. márc. végén). Jelen volt néhány ezer móc kiséretében a balázsfalvi gyűlésen (1848. máj. 3/15), ahol a központi nemzeti tanácsba választották. A cseresznyefurulyáján megszólaló saját indulója: „Astăzi cu bucurie, Românilor veniţi, pe Iancu în câmpie cu toţii îl însoţiţi”, az asszonyok kürtjei (bucium, tulnic) segítségével is mozgósított a harcra. Felsővidrán találkozott Vasvári Pállal (1848. jan.), a mócok szétverték a m. sereget (1849. máj. -jún). Nem fogadott el sem kitüntetést, sem állást az osztrákoktól, elborúlt elmével élte utolsó éveit. Nemzeti hősként szereti a román nép, költészetében is egénekelt. Mv. Főterén, ma Rózsák lovasszobrát először (1924-ben) állították fel, majd Topánfalvára menekítették (1940), másodszor, Florin Codre buk.-i szobrász alkotását, avaták fel (1978), „A” kategóriájú műemlék szobor. Mv.-en utca is viseli a nevét, amelyben hajdani lakásán (18. sz.) emléktábla áll (Avram Iancu u. 23. sz.), a mv.-i barokk stílusú volt Királyi Itélőtábla (1789) homlokzatán ugyancsak emléktábla áll: Itt volt jurátus Avram Iancu és Al. Papiu Ilarian, ezek „B” kategóriájú műemlékek. – F. m.: Raportulu A. I. despre faptele ostei poporane, care a statu sub comanda a lui pe timpulu resboiului civile din Transilvania in anii 1848–49. (Sibiiu, 1884); Maior, Liviu: A. I. scrisori (Cluj, 1972).
Irod.: Andriţoiu, Alexandru: A. I. (antol.; Buc., 1972); Badea, Marin, Bodea, Gh. I.: A. I. în conştiinţa poporului român (Cluj-N., 1976); Borda; Bota, Sorina; Cântecele lui Iancu: adunate de Traian Dragoş (Ed. Îngrijită şi cuv. Înainte Vasile Dragoş; Tg. M., 2001); Cîntece şi tradiţiile populare despre Horea şi A. I. (Buc., 1985); C. L. (1994. jan. 28.); Csepreghy 2010; Dragomir, Silviu: A. I. (monogr.; Buc., 1988); Dudaş Florian: A. I. în tradiţia poporului român (Timişoara, 1989); EMP; Erdély (portré is ); Fülöp–Ferencz; Időtár 4.; In memoriam A. I. (Tg. M., 1972); M. történetírók A. I. -ról (Buk., 1972); Mihalache, Marin: A. I. (Buc., 1968); Mureş, judeţ; Paget; Pap L.: ferences nyomdák; Pascu, Ştefan: A. I.: Viaţa şi faptele unui erou şi martir (Buc., 1972); Paget; Ploeşteanu, Grigore: Canceliştii români târgumureşeni în revoluţia de la 1848 = Studii şi cercetări de ştiinţe sociale (Buc., 1977); Ploeşteanu, Grigore: Mărturii despre revoluţie şi despre A. I.; Eroul martir A. I. – Mărturii inedite din arhive străine = Românii în conştiinţa Europei (Tg. M., 2010); Posluşnicu; Profiluri mureşene. 2.; Predescu; Ranca 1996; Szabó Miklós: A. I. (Új Élet, 9. sz., 1974.); Szinnyei; Teodor, Pompiliu: A. I. în memorialistică (Cluj, 1972); Todea 2013; Tófalvi Zoltán: 1848 márciusa a Székelyföldön, Mv.-en (Nú., 1998. márc. 12–13.); Tg. –Mureș – Mv.; Ursu, Horia : A. I. (Buc., 1966); Valori mureşene de patrimoniu