ISZLAI Márton

Szentgerice, 1849. nov. 2., † Kv., 1914. máj. 5.: unit. kántortanító, zeneszerző. – Apja: Ferenc, gazdálkodó (†1892). Anyja: bartha Berta. – Középiskoláit a székelykeresztúri és a kv.-i Unitárius Gimn. -ban végezte (1870); Kv.-on magántanuló a teológián, közben Tordán kántortanító (1870–). A tordai unit. iskolában tanított (1872–88). Dalárdájával ezüst koszorút nyert (1980). Kv.-on tevékenykedett az Unitárius Iskolában (1888–1911). A Kolozsmegyei Tanítótestület elnöke (1893–), a zsinati és főtanácsi gyűléseknek rendes referense. Az Erdélyrészi Dalszövetség karnagya (1907–). Zeneszerzéssel is foglalkozott, az egyházi énekeskönyvben 14 énekkel szerepelt, az eredeti egyházi dalaival háromízben nyert pályadíjat. Cikkei: Család és Iskola, Kelet, M. Polgár, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, Ellenzék, Keresztény Magvetőben. – F. m.: Unitárius egyházi énekek gyűjteménye (Kv, 1896); az Unitáriusok új Temetési könyvéhez 15 eredeti dalt komponált; szerk.: Emléklap: a Tordai Dalkör zászlószentelési ünnepélye alkalmából (Kv., 1883), Egyházi énekek gyűjteménye (1896). Emléklap a kv.-i Dalegylet 25. évi jubil ünnepélye alkalmából (Kv., 1899).
Irod.: Gaál 2001; Gulyás; Kelemen; Szinnyei