IZSÁK Ştefan, § Izsák István, álneve: Ştefan Iancu

Mv., 1920. júl. 23., † Mv., 1976. júl. 26.: újságíró, prózaíró. – A középiskolát Mv.-en az Al. Papiu Ilarian Líc. -ban, az után a Kereskedelmi Líc. -ban végezte (1939), majd filozófia-újságíró szakon tanult Buk-ben (1968–74). Auschwitzba deportálták, visszatért Mv. -re, munkahelye a Malom- és Sütőipari Vállalatnál volt. (1955–1975). Újságíró lett, Mv.-i lapoknál dolgozott (1955–75), az Ardealul Nou főszerk.-je (1946–52); a Steaua Roşie főszerk. helyettes, majd szerkesztőségi titkár és átkerült a kultúra rovathoz. Eltávolították a sajtóból, és könyvelő közgazdász a Gazmetannál haláláig (1975–76). Interjúkat, riportkat közölt különböző személyiségekkel, úti jegyzeteket, riportokat, kultúrtörténeti cikkeket írt. Prózával egy üzemi irodalmi verseny alkalmával jelentkezett az üzemi faliújságon. Munkatársa volt: Steaua Rosie, Népújság, Flacăra, Presa noastră, Agerpress, Les nouvelles de Moscou és más kiadványoknak. Tásszerzője több turistakalauznak. – F. m.: Infernul limitat = L enfer limité (ford., Martha Izsák; Kv., 1998); Keresztül-kasul Európán (Kv., 2003); Caleidoscop jurnalistic (Kv., 2003); társsz.: Din Câmpia Transilvaniei în Carpaţii Orientali (Buc., 1968); Duşa Traian: Octavian Bobletec (Un artist uitat). (Catalog. Au colaborat: Hortensia Bobletec şi Ştefan Izsák, Tg. -M., 1970), Judetul Mures (text cu Onisie Hossu; Tg. M. 1970.).
Irod.: C. l. (2003. márc. 4.); Cosma; Időtár 4.