JAGAMAS János

Dés, 1913. jún. 8., † Kv., 1997. szept. 15.: zenetudós, népzenekutató. – A erdélyi zenetudomány kiemelkedő alakja, követője és folytatója Bartók, Kodály, Vikár Béla munkásságának. Kalotaszegen, a Mezőségben, a Felső-Maros és a Kis-Küküllő mentén, a Fekete-Körös völgyében, a csíki, gyergyói és udvarhelyi székelyek, valamint a barcasági, gyimesi és moldvai csángók körében mintegy 6000 népi dallamot gyűjtött össze. Művei közt szerepelnek Maros megyei vonatkozásúak is: a Felső-Maros menti falu, Magyaró m. néphagyományaiból gyűjtött. – F. m.: szerk: Elindultam hosszú útra. A kibédi Majlát Józsefné Ötvös Sára népballadái. (Gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Ráduly János. A dallamokat hangszallagról lejegyezte: Kusztosné Szabó Piroska. (Buk., 1979); Magyaró énekes népzenéje. Egy Felső-Maros menti falu m. népi hagyományaiból. Palkó Attila kiegészítő gyűjtését és Zsigmond József szöveg-kiegészítéseit felhasználva közzéteszi, J. J. (Buk., 1984).
Irod.: Réthy–Újvári–Váczi; Tari Lujza: Beszélgetések Jagamas Jánossal – Születésének 110. évfordulójára emlékezve (Székelyföld, 5. sz., 2023. máj.); ÚMÉL; Zenetud. írások 1998