JAKAB Antal

Kilyénfalva, 1909. márc. 13., † Gyulafehérvár, 1993. máj. 5.: r. k. főpap., szentszéki tanácsos, Astigi c. püspök (1972). – A gyulafehérvári papnevelő int.-ben teológiát tanult, pappá szentelték (1934. jún. 29.). Káplán volt Ditróban (1934), Gyulafehérváron és Kv.-on (1936). A római Lateráni Egy.-en kánonjogi doktori oklevelet szerzett (1942–). Kv.-on a gyulafehérvári püspökség helytartósági irodájának titkára (1942–), Gyergyószentmiklóson helyettes plébános és főesperes (1944), Kv.-on egyetemi lelkipásztor (1945), a gyulafehérvári teológián az egyházjog tanára és az intézet prefektusa (1950–), és a gyulafehérvári egyházm. titkos kormányzója (1951. márc. 10. – aug. 24). A román hatóságok letartóztatták (1951. aug. 24. – 1964. ápr. 16.), hazaárulás vádjával börtönbüntetésre ítélték, 4 évig a felsőbányai ólombányában dolgozott. Buzásbesnyői plébános (1964–68). Kinevezésével Kerelőszentpál filiája, Buzásbesenyő helyi káplánság lett (1966. okt. 1). Megvásárolták a lelkészi lakás és a plébániahivatal épületét, a bécsi Caritastól kapott segélyből megjavították a plébánia épületét (1968). A helyi káplánságból plébánia lett (1968. nov. 30.). Kinevezték Gyulafehérvárra a papnevelő int. teológiai tanárának (1968–), egyidejűleg Márton Áron utódlási jogú segédpüspöke (1971. dec. 23.) és Astig-i c. püspök. A gyulafehérvári egyházmegye püspökévé szentelte VI. Pál pápa (Róma, 1972. febr. 13). Az egyházmegye püspöke (1980. ápr. 2. – 1990. márc. 14.), administrator apostolicus (1990. márc. 14. -ápr. 24.). – F. m.: Az erdélyi püspöki szék betöltésének vitája a 17. sz.-ban (Kv., 1944); De hierarchia eclesiae transylvaniensis tempore principatus (1527–1697). (Roma, 2000).
Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Maros-küküllői főesp.; Maros – műemlékek; ÚMÉL