KACSÓ Tibor, §

Mv., 1931. febr. 7., † Mezőfele, 2003. okt. 1.: mérnök, gazdász. – Felesége: Kovács Katalin (1933–), esküvő (1956), válásra kényszerítették, majd újra összeházasodtak (1966). Gyermekeik: Levente Hunor (1957), Emese Erzsébet (1959), Lehel Gábor (1967–). – A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult, Mv.-en a Mezőgazdasági Tanintézetben üzemmérnöki oklevelet szerzett (1950); géplakatos képesítést nyert (1981). Erdődön agronómus (1950); Csíksomlyón szakiskolai nevelő (1951–52); munkaszolgálatos (1953–54); Hargitafürdőn iskolaszolga, Csíkszeredán útépítésnél napszámos (1955), Csíksomlyón a Különleges Gazd. Isk. tanára (1955–59). Letartóztatták és koholt vádak alapján, „fegyveres szervezkedésért” 25 év kényszermunkára ítélék (1959. jún. 6.). Mv.-en volt vizsgálati fogságban, majd Szamosújvárra, végül a Dunadeltába vitték, ott raboskodott, amíg közkegyelemmel szabadult (1959–64. júl.). Szabadulása után gázóra-leolvasó, rakodómunkás (1965–66), a Mv.-en a Vetőmagtermesztő Váll., Agrosem, technikusa (1965–71); a gezsei állami gazdaságban (1971–74), a csávási kollektív gazdaságban (1977–78) dolgozott, Mezőfelében farmvezető (1971–74); a MgTSZ brigádosa (1976–78); Mv.-en a Prodcomplex vállalatban géplakatos nyugdíjazásáig (1980–90). Gondnoka és presbitere a mezőfelei ref. gyülekezetnek. Mezőfelében színjátszócsoport vezető, a hagyományőrző folklóregyüttes tagja, Hej hajlik a nád c. zenés műsorukat az RTV m. adása közvetítette. Tagja volt az IKE, ASIT, RMGE-nek. Cikkeit közölte az: Üzenet, Kisgazdák Lapja, Etrdélyi Híradó. Az Erdélyi 56-os Baráti Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. Megkapta A Hazáért és Szabdságért 1956-os emlékérmet, A hazáért Érdemkeresztet, az 56-os Érdemkeresztet és a Magyarok Világszövetsége Érdemérmet. Visszaemlékezései kéziratban maradtak.
Irod.: 1956 Erdélyben; Akik imádkoztak 2.; KKACs; K. T.: Nevelő voltam Csíkban (Nú., 1995. febr. 8.); Maros megye; Tófalvi 5.