KELEMEN József, §

Szászrégen, 1934. nov. 9. † Csíkszereda, 2014. szept. 6. orvos. – Elemi iskolát és három gimn. oszt. -t a R. K. Gimn.-ban Mv.-en végzett (1940–48), azután a Rangheţ, / Bolyai Farkas Lic.-ban tanult és érettségizett (1952), Mv.-en végeztt a MOGYI-ban (1958). Ezután Bátoson körorvos (1958–62). Részt vállalt a Buk.-ben megjelenő Spitalul c. egyetemista tud. -os folyóirat szerkesztésében (1956–58). A Rom. Tud. Akad. Mv.-i Kutató Központjában fő tudományos kutató lett a neuropatologia (1962–69) és a neurohisztopatologia területén (1969–78). Ezzel egyidőben az OGYI –ban tanársegéd. Nyugdíjazásáig Csíkszeredában a Megyei Kórház Anatómiai Patologia Osztályának orvosa, osztályvezetője (1975–2004). Közben a Megyei Törvényszéki Orvostani Szolgálat főorvosa is volt (1977–87). Nyugdíjba vonult (2004–). Pályája során több külföldi ösztöndíjat nyert el: a Szegedi Tud. Egyetemtől (1963); a Pécsi Egyetem akadémiai ösztöndíját az idegrendszeri kutatásaira (1969); a Bp.-i Nemzeti Neuropszichiátriai Intézettől (1971–72); a müncheni Max – Planck Intézettől egyéves docensi ösztöndíjat (1991–92), amelyet a berlini Alexander Humboldt Alapítvány által szervezett versnyvizsájával nyert el, és a központi idegrendszer kutatásaira fordította. Kutatásainak központi helyét az idegrendszer anatomiai patologiája töltötte be, ezért a Rom. Akad. -tól feltalálói okl. -t (Brevet de inovator) kapott. A szakirod.-ban először írt le egy vegetatív idegdúcot a nyúl veséjének egyik artériájában és foglalkozott az ajakdaganatok, melldaganatok, agydaganatok keletkezésével valamint a központi és periférikus idegrendszer kutatási módszereivel. A MOGYI orvostud.-i doktori címét nyerte el (1972), köztestületi tagja a MTA. -nak (2002–). A New–Yorki Tud. Akad. tagjai közé választotta (1998–). Tudományos munkájának eredményeit számos hazai és külföldi szaklapban rom., m., német, francia és angol nyelven közölte (több mint 140 tud. -os munka). Számos hazai és nemzetközi konferencián vett tud. -os dolgozatokkal részt. A Rom. Akad. 10 neuropszichologiai módszerét újításként fogadta el, és díjakkal tüntette ki, összesen 11 találmányi szabadalmat birtokolt (1965–72). Az Alzheimerkórról szóló úttörő tanulmánya angol nyelven jelent meg Svájcban (1972). Egyik szerkesztője a Rom. Akad. Mv.-i Fiókja évfordulós kötetének, amelyből a Cercetări medicale egyik fejezetét ő írta (1977). Számos szakorvos – továbbképző tanfolyamot vezetett (1975 –2004). Tagja volt a : Soc. Rom. de Morfologie Normală şi Patologică (1962–2005); Soc. Internaţ. de Neuropatologie (1965–), Soc. Patologilor Maghiari (1990–), Collegium Europeum Jenense; EME. Számos kitüntetésben részesült: Genersich Díjat kapott (2000), Meritul Sanitar (2002); a 2000 Millenium Medal of Honour, érdemérmet az American Biographical Institute-tól; Meritul Sanitar în grad de ofiţer, amelyet a köztársasági elnök adott neki át (2004. dec. 10); A Pécsi Társaság Emlékplakettje (2005); Pécsen neuropatologiai tud. -os munkásságáért tüntették ki (2007. márc. 30.). Szakmai tudását, példás emberi tartását több korabeli újságcikkben méltatták, TV és rádió interjúkban szólaltatták meg. – F. m.: társsz.: Sebészeti műtéttan (Mv., 1958); Cercetări medicale (Buc., 1968); A fiatalok alkoholfogyasztása (1984); Miskolczy Dezső, az idegrendszeri kutatások irányítója =. Viharban (Mv., 1994.)
Irod.: EMKK 2000; Genersich Alap; Magy. kutatók; MOGYE; Nagy L.; Profiluri reghinene; Todea–Fülöp–Avram