KEMÉNY János, § magyargyerőmonostori

Magyarbükkös, 1607. dec. 14., † Nagyszőlős, 1662. jan. 23.: Erdély fejedelme, emlékíró. – K. Boldizsár († 1630) és Tomyi Zsófia fia. Öccse: Boldizsár († 1657. febr. 16). Felesége: 1. Kállay Zsuzsanna (1632–1655), házasságukból született Simon (1633–1675) és Ferenc (1636–1661); 2. Lónyay Anna (1659-től; †1693). Fiúk: K. Péter, János († 1685. márc. 13.). Unit. udvari tanító nevelte. Gyulafehérváron tanult, majd udvari szolgálatba lépett (1623). Ifjúkorát Bethlen Gábor udvarában töltötte (1623–), apród volt, főpohárnok (1625–), főbejáró (1628–). A fejedelem felismerte diplomáciai képességeit, és ilyen jellegű feladatokkal bízta meg, majd elkisérte őt hadjártaiban. Járt Konstantinápolyban, Bécsben, Prágában, Berlinben. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely Bethlen Gábor részére megkérte Brandenburgi Katalin kezét. Fejedelmi követként felkereste Pázmány Péter esztergomi érseket (1627), Isztambulban portai követ (1628–29). Apja halálát követően fogarasi főkapitány (1630), és Fehér vármegye főispánja (1630–57), Fogaras földjének kapitánya, erdélyi főhadvezér. A fejedelem egyik legtekintélyesebb tanácsossa, I. Rákóczi Györgytől elnyerte a főkamarási tisztet (1637), kincstartó (1637–46), a fejedelmi tábla ülnöke (1637), Fehér megye főispánja. Részt vett az I. Rákóczi György vezetése alatt Désen tartott ogy.-en (1638. júl. 7. –). Habsburgok elleni hadjárat fővezére (1644), generális (1645–), tized-főárendátor is (1646–), kancelláriai teendőket is ellátott a fontosabb diplomáciai ügyeben, fejedelmi tanácsos (1649–60). Amikor II. Rákóczi György nagybeteg volt (1652), gubernátornak választották, de ezt a tisztséget nem gyakorolta. II. Rákóczi György katasztrófális lengyel hadjáratban fővezére volt az erdélyi seregnek (1657), majd két évig (1657–58) volt bahcsiszeráji tatár fogságban, ott írta Önéletírását, egy, az erdélyi állapotokat elemző röpiratát, leveleit, vala­mint zsoltárszövegekből összeállított imáit. Barcsay Ákos fejedelem kiváltotta, és hazatérhetett (1659). Ez időben II. Rákóczi György és Barcsay Ákos versengett a fejedelmi székért. Egyikhez sem akart csatlakozni, ezért visszavonult felesége, Lónyay Anna birtokára, Aranyosmeggyesre (Szatmár). II. Rákóczi György halála után, jórészt hajdúkból és székelyekből álló seregével benyomult Erdélybe (1660. nov.). Ekkor a polgárháborút elkerülni akaró Barcsay lemondott, megválasztották Erdély fejedelmévé a szászrégeni országgyűlésen (1660. dec. 24.), uralkodott (1661. jan. 1. – 1662. jan. 23.). A Barcsay testvérek izgattak ellene, elfogatta őket, Gáspárt Fogaras várában, Ákost a Kővárba szállítása közben ölette meg. A Barcsait pártoló török szultán nem erősítette meg tisztségében, ezért Lipót császártól kért segítséget; a császári sereg Montecuccoli vezetésével a török túlerővel megmérközni nem mert, közben a Porta I. Apafi Mihályt tette fejedelemmé, Aranyosmedgyesről Apafi ellen vezette seregét és azt Segesvárba szorította, de az ellenpárt ellen vívott csatában elesett Nagyszőlős­nél (1662. jan. 23.). Tőle és Péter testvérétől vezethető le a későbbi magyargyerőmonostori Kemények családfája. Unokái a 18. sz. elején bárói rangot nyertek. Önéletírása a 17. sz. első felének értékes történelmi forrása, egy­ben a m. barokk próza jelentős alkotása. Kétszíntes udvarházat építetett Magyarbükkösön (1651), amely ma is létezik, elfogadható állapotban. Erről címeres márványtábla tanuskodik, melyen első felesége Kállay Zsuzsánna címere látható és amit a Kemény-kastélyból mentettek meg, beépítették a ref. templom falába. II. Rákóczi György fejedelem neki adományozta a marosvécsi várat öt faluval együtt (1648. nov. 28). A vár közel 300 évig a Kemény családé maradt. A nagysajói kastély építtetője. – F. m.: Gilead Balsamuma, Az az Sz. Dávid Száz ötven Soltárinak, czéljok és értelmek szerént egyben szedegettetésekeknek, és Kilencz Részekben alkalmasztatásoknak Táblája. (Sárospatak, 1659); Régi nagy emlékezetű Kemény Familia Genealogiája. (Kv., 1701); K. J. erdélyi fejedelem önéletírása (Pest, 1856); T. M. levelezése (Bp., 1902–16); K. J. önéletírása: 1657–1658 (Bp., 1955, 1982); K. J. önéletírása és válogatott levelei (Bp., 1959); K. J. önélet­írása. Kiad. V. Windisch Éva (Bp., 1986); Memorii, 1607–1662 (Cluj, 2002); A moldvai lakodalom = Kovács Attila Zoltán. Erdély szolgálatában: Emlékírók könyve (Pomáz, 2007); románford.: Memoriile lui K. J: Traducerea şi adnotarea pasagiilor privitoare la români / Neagoe Popea (Buc., 1900); Memorii. Scrierea vieţii sale / Trad. Pap Francisc (Cluj, 2002); antológ.: Monumenta Hungarica, Sermon Natio Scripta az-az A’ Magyaroknak magyar nyelven írt emlékezetes írásaik / öszveszedte s kiadta Rumi Károly György (2. kiad. Rumi Károly György), 2. –3. köt. (Bp., 1816 – 1817); Szépirodalmi album (Pest, 1858); Magyar családtörténeti könyvészet, 1472–1905/ összeállította Köblös Zoltán (Kv., 1909); Magyar történelmi olvasókönyv (Bp., 1905–07); Lecturi din izvoarele istoriei române (Buc., 1928); Bethlen Gáborról = Erdély öröksége, 4.; A magyar próza könyve ( (Bp., 1942); Lakodalom Moldvában. Újabb követségben Vasile Lupunál = Erdélyi magyar emlékírók; Önéletírása = Muribunda Trans.
Irod.: Acsády Ignác: A Magyar Birodalom története (Bp., 1903); Adamovits Sándor: Az igehirdető K. J. (Új Kezdet, 10–11. sz., 2001); Balló István: Teleki Mihály (Csíkszereda, s. a.); Benkő József: Transsilvania (Vindobonae, 1777–1778); Beöthy; Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei (Bp., s. a.); Bicsok-Orbán; Binder Pál: Az erdélyi fejedelemség román diplomatái vagy románok az erdélyi fejedelmség szolgálatában (Mv., 1996); Bodnár; Borbély; Bölöni Domokos: Híres emberek, jeles települések: K. J. és Marosvécs (Nú., Színes Világ, 2010. aug. 7., aug. 14, aug. 21.); K. J., Bükkös és Nagyszőllős (Nú., Színes Világ, 2012. jan. 28.); Castellum Értesítő (2002, 7. sz.); Czirják 3; Csekonics; Csetri – Szabó; Császár Elemér: A magyar irodalom kritikai története a szabadságharcig (Bp., 1925); Cserei Mihály: K. J. fejedelem halála = Kovács Attila Zoltán. Erdély szolgálatában: Emlékírók könyve (Pomáz, 2007); Dézsi Lajos: M. történeti tárgyú szépirodalom (Bp., 1927); Dolinay Gyula: Történelmi arcképcsarnok (Bp., 1897); Endes; Erdélyi L. 2009, fotó 1971; Erdély aranykora (Bp., 1877); Erdély öröksége (Bp., 1941–42); Erdélyi magyar emlékírók; Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel (Bp., 1875–84); Fekete; Ferenczy-Danielik; Féja; Fülöp–Ferencz; Görög Ferenc: A m. nemzet története (Bp., 1935, 1936); Gudenus; Gulyás; Gyallay; Gyöngyösi István: Porabúl megéledett Főnix avagy K. J. emlékezete (elbeszélő költemény; Kiad. Jankovics Jó­zsef, Nyerges Judit. Bp., 1999); Homan; Horváth Mihály: A magyarok története (Pest, 1862, 1871–73; 1887); Husztti András: Ó és új Dácia (Bécs, 1791); Időtár 1; Jancsó Benedek: Erdély története (Kv., 1931); Jankovich Ferenc: Iránytű a magyar irodalomban (Bp., s. a.); Jókai Mór: A Damokosok (Bp., 1888); Kénosi-Uzoni 2.; Magyaro. Történetének kézikönyve (S. l., s. a.); Keresztes Gyula: A marosvécsi kastély (Nú., 1991. júl. 27.); Kispál László: Erdély fejedelmi korszaka (Bp., 1940); Kiss Károly Sz; Kornis; Kovács Kiss Gyöngy: Kemény János ravatalai (Korunk, 6. sz., 2006); Kőváry László; Kraus: Erdélyi krónika; Kuliffay Ede: Erdély története az őskortól korunkig (Bp., 1876); Lukinich Imre: M. történelem életrajzokban (Sopron, 1929); M. Helikon (Pozsony-Bp., 1884); A m. irodalom története: Képes díszmunka (Bp., 1906–07); A m. irodalom története 1900-ig (Bp., 1913); M. művelődéstörténet (Bp., s. a.); A m. nemzet története 1–10. köt. (Bp., 1895–98); A m. próza könyve (Bp., 1942); Márki Sándor: M. Pantheon (Pozsony, 1884); M. tört. tár 16., 17. és 18.; M. tört. tár (Pest, 1855–63; 1867–77); Magyary-Kossa 1. k.; Makfalva; MAMŰL; Marczali Henrik: Erdély története (Bp., 1935); Marczali Henrik: Magyaro. története (Bp., 1911); Márki Sándor: Kemény János életrajza (Pozsony-Bp., 1884); Marosszéki krónikák, 1.; MÉL; A kastély szelleme = Nagy Pál: Visszanéző; Orbán Dezső; Pál-Antal 2013; Perisán Kálmán: K. J. fejedelemsége (Kv., 1907); Pesty 2014; Pintér; Politikai Magyaro. (Bp., 1912–14); RMK; Rugonfalvi Kiss; Rumy Károly György: Monumenta Ghungarica (Pest, 1815–17); Szalay József: A magyar nemzet története (Bp., 1895); Szalay József: Magyaro. története (Lipcse, 1852–59); Székely Sándor: Erdélyország történetei (Kv., 1845); SzOkl, 6; Szépréti: Régi és új világ; Szerb; Szilágyi Sándor: Erdélyország története tekintettel mívelődésére (Pest, 1866); Szilágyi Sándor: K. J. kora (Bp., 1862); Szilágyi Sándor: K. J. kora és fejedelemsége, új adatokkal illusztrálva = M. tört. tár 7.; Szinnyei; Szinnyei J; Teleki Mihály levelezése (Bp., 1906–16); Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007); Toldy; A történeti Erdély (Bp., 1936); Tóth István: Mv. irodalmi műveltségéről 9 (Nú. Múzsa 459. 2000. szept 16) Transilvania; Trócsányi 1988; Újlexikon; ÚMÉL; Vállas; Veress