KEMÉNY Kálmán, § gyerőmonostori, br.

Kv., 1838. jún. 17., v 1839. jún. 7. † Kv., 1918 v. 19.: marosvécsi földbirtokos, b. t. t. és cs. k. kamarás, főispán, a főrendiház alelnök, a ref. koll. főgondnoka. – K. János fejedelem leszármazottja, apja K. György (1812–96) és anyja gr. Bethlen Mária (1835–1916). Húga: Mária, Bánffy Dezsőné. Felesége br. Bánffy Polixena ( Beresztelke, 1835-Bp., 1916). Esküvő (Beresztelke, 1861. aug. 23). – Középiskolai tanulmányait Mv.-en fejezte be, majd a Bécsi Egyetemen járt (1859), az újkori művészeteket tanulmányozta Párizsban (1860), Berlinben is tanult. Hazatérve apjától megkapta a marosvécsi kastélyt és uradalmat, ahol mintagazdaságot alakított ki. Részt vett Maros-Torda vm. közigazgatási ügyeiben (1865–). Sikeresen megoldotta a mv.-i cukorgyár létesítést, amivel a kormány bízta meg. Apja György főispánsága idején választották meg képviselőnek Torda megye felső kerületében (1872 és 1875), majd a Maros-Torda megyéhez tartozó szászrégeni kerületben (1878, 1881, 1884–85), Alsó-Fehér vm. főispánjává nevezték ki (1885. máj. 8.), lemondott (1892). Maros-Torda vm. és Mv. főispánja, (1891–95), lemondása után a főrendháznak maradt tagja (1886–1910), amelynek több cikluson át alelnöke volt. Az EMKE alapító és választott választmányi tagja (1885–), mv.-i fiók elnöke (1893); Az erdélyi ref. egyházkerület főgondnoka, a mv.-i Ref. Koll. főgondnoka (1894. ápr. – 1902); a Nemzeti Munkapárt díszelnöke (1910–). 20 ezer holdja volt, amiből Szilágy megyében 1100 hold; Vécs, Galonya, Palotailva nagyrésze erdőbírtok, a fűrészüzemnek a nyersanyagot szolgáltatta. Virilista (1887, 1910, 1913). Szeszgyára volt Marosvécsen (1902). Visszavonult marosvécsi kastélyába. A földosztáskor birtokainak nagy részét szétosztották (1918). Elsőosztályú vaskoronarend birtokosa. Marosvécs ura, tőle örökölte Kemény János a várat és a hozzátartozó ingatlanokat.
Irod.: Barabás Endre, EMKE 120; Gudenus; Házsongárd; Időtár 2; Koncz; Kornis; Lunca Bradului; A magyar országgyűlés (Bp., 1906); Magyaro. közgazdasági és közművelődési állapota 8. (Bp., 1897–98); Mo. főispánjai; Mv.-i Almanach, 1912; Nagyapámat mai napig példaképemnek tartom / Oláh-Gál Elvira beszélgetése Vécsi Nagy Zoltánnal (Székelyföld, 6. sz., 2012); Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) (Korunk, 4. sz., 2009.); Sándor; Sebestyén; Szabó–Simon–Szögi; Új országgyűlési almanach (Bp., 1888)