KEMÉNY Zsigmond, magyargyerőmonostori, br., Kemény Sigmond; álneve: Gyerő Jenő. –

Megosztás:

Alvinc, 1814. jún. 12., keresztelték 1814. jún. 26. † Pusztakamarás, 1875. dec. 22.: író, publicista, politikus. – Sámuel (1758–) és Csóka Róza fia. Felesége Teleki Julianna. – Nagyenyeden járt középiskolába Szász Károly tanítványa (1823–); Kv.-ra ment az erdélyi országgyűlés megnyitása alkalmával (1834–35); birtokán Maroskapudon élt tanult és gazdálkodott (1836–37), jogi tanulmányait Mv. en a Királyi Táblán végezte és itt lett joggyakornok (1937–38). Mv.-en kezdte írni a Martinuzzi c. regényét. Ebből az időből származott a Mohácsi veszedelem okairól írt történelmi tanulmánya, az Izabella királyné és a remete töredékesen maradt regénye. A bécsi egyetemen természettudományokat hallgatott : bonctant, orvosi vegytant, pszichológiát (1939–). Kv.-on bekapcsolódott a közügyekbe mint ellenzéki politikus elvállalta az Erdélyi Híradó szerkesztését (1841–43). Ekkortól jelen­tek meg szépirod. művei, tört. tanulmányai és politikai röpiratai. Újból Kapudon élt, írt és olvasott (1842). A MTA tagja (l. 1843, t. 1847, igazgatója, 1868). Sok időt töltött Zsibón Wesselényi Miklós társaságában. Előbb gr. Széchenyi István híve, később Eötvös József és a centralisták mellé állt (1846). Pestre költözött (1847–), ahol a Pesti Hírlap munkatársa lett (1847–). A szabadságharc alatt képviselő, belügyminiszteri tanácsos, követte a kormányt Debrecenbe, Kossuthot Pestre és Aradra (1848–49), a békepárthoz csatlakozott s nem a forradalmi átalakulásért, hanem az engedmények és a kiegyezés érdekében dolgozott. Világos után egy ideig bújdosott, végül az osztrák hatóságok Pesten internálták, ekkor írta két híres, a forradalmat elutasító röpiratát, a Forradalom utáni (1850) és a Még egy szó a forradalom utánt (1851), meg akarta győzni a nemzetet az új helyzethez való alkalmazkodásnak, a korábbi törekvések feladásának szükségességéről, az osztrák hatóságokat pedig az abszolutizmus értelmetlenségéről; érvelésével egyik felet sem sikerült meggyőznie. Az 1860-as években jelentős szerepet játszott a kiegyezés előkészítésében, melynek létrejötte után a politikai életben már alig vett részt. ezért visszavonult a politikától és leginkább szépirodalommal foglalkozott. Részt vett az Újabb Nemzeti Könyvtár szerkesztésében, Csengery Antallal és Kazinczy Gáborral később Deák Ferenccel kialakították a passzív ellenállás formáit, szervezték az irodalmi életet és a nemzet egyik irányítójává emelték a Pesti Napló-t, amelynek átvette szerkesztését (1855–72); a Kisfaludy Társaság tagja (1860), majd elnöke (1867–73); a pesti Lipótvárosi kerület országgyűlési képviselője (1865–), Deák Ferenc tanácsadója, a kiegyezés szószólója. A megfeszített munka tönkretette egészségét, súlyos idegbetegség támadta meg, amely egyre inkább elhatalmasodott rajta, végül elméje elborult. Rohamosan hanyatlott (1868–), magatehetetlen roncsként vitte haza Pusztakamarásra öccse (1873), ahol nemsokára elhunyt. A Kisfaludy Társaságban Szász Károly (1877), a MTA Gyulai Pál (1879) mondott emlékbeszédet. Halála után (1876 elején), emlékezetére Mv.-en irodalmi társaság létesítését kezdeményezte Tolnai Lajos, közösen Fekete Gábor, Ajtay Gyula és Kerekes Sámuel közreműködésével, elkészítették az alapszabályzatokat és meg is kapták a társaság létrehozásához a szükséges engedélyeket (1876. okt. 28). A KZST Mv.-en működött betiltásáig (1876–1948), majd újragondolva újraalakult 1990) Mv.-en utca viselte a nevét. (1900–). – F. m.: Korteskedés és ellenszerei (Kv., 1843–44); Élet és ábránd: (reg.; Pest, 1847); Gyulai Pál 1–4. (reg.; Pest, 1847); Forradalom után (Pest, 1850); Férj és nő (Pest, 1850, 1852); Még egy szó a forradalom után (Pest, 1851); A szív örvényei (reg.; Pest, 1851); Ködképek a kedély láthatárán (Pest, 1853); Szerelem és hiúság (reg.; Pest, 1854); K. Zs. regényei és beszélyei (Pest, 1854); Szív örvényei. Erény és illem (Pest, 1854, 1863, 1875); Özvegy és leánya (reg.; Pest, 1855–57; Buk., 1972; Kv., 2008); Zord idő, 1–4 k. (reg.; Pest, 1858, 1862, 1904, 1910, 1911, 1948; Buk., 1975, 1976); Rajongók (reg.; Pest, 1858–59, 1883, 1904, 1905, 1940; Buk., 1980); Rauhe Zeiten; (Pest, 1859, 1862); Az unió törvényekről (Pest, 1861); K. Zs. tanulmányai (Pest, 1870); Élet és irodalom (Bp., 1883); K. Zs összes beszélyei (Bp., 1893); K. Zs. báró összes művei, 1–11 k. (Bp., 1896–1907); Beszélyek és regénytöredékek (Bp., 1897); Két boldog (Bp., 1898; Kv., 1979); Báró K. Zs. Munkáiból (Bp., 1905); Történelmi és irodalmi tanulmányok (Bp., 1907); K. Zs. hátrahagyott munkái (Bp., 1914); Kemény Zsigmond. naplója. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Benkő Samu ( Buk., 1966); Văduva şi fiica lui, ( ford. Livia Bacâru; Buc., 1980); Két boldog. (Novellák. A kötetet gondozta, és előszóval ellátta: Veress Dániel.; Kv. -Napoca., 1979); Változatok a történe­lemre. (Szerk., utószó, jegyz. Tóth Gyula; Bp., 1982); Korkivánatok. Publicisztikai írások 1837–1846. (Kiad., jegyz. Rigó László; Bp, 1983); Benkő Samu. Kemény Zsigmond. naplója (Kv., 2019): A fiatal Kemény Zsigmond és naplója p. 5–104; Kemény Zsigmond: Napló (1846), p. 105–142; Függelék p. 143–144; Jegyzetek p. 145–168.; Névmutató, p. 169–178. – antológ.: Historia inclyti Matthiae Hunnyadis…(Kv., 1865); Tanácsi tükör (Várad, 1855); Unió Zsebkönyv (Kv., 1848); Magyar szónokok és státuszférfiak (Pest, 1851); A magyar költészet kincsesháza (Bp., 1895); Vörösmarty emlékkönyv (Székesfehérvár, 1900), Deák Farkas : Emlékkönyv a magyar irodalomból (Bp., 1862); Kardos Sanu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái (Bp., 1905); Bilinszky Lajos : Poétika és irodalomtörténet olvasókönyvvel középiskolák és polgári iskolák IV o. számára (Dicsőszentmárton, 1922); Dézsi Lajos: Magyar történelmi tárgyú szépirodalom (Bp., 1927), Erdély öröksége (Bp., 1941–42); Parasztok (Bp., 1942): Hazai utazók Erdélyben (Kv., 1942); szerk.: Szentiványi Mihály munkái (Kv., 1843); Papp Endre hátrahagyott munkái (Pest, 1852); Magyar nép könyve (Pest, 1854–55); Beksics Gusztáv : K. Zs., a forradalom s a kiegyezés (Bp., 1883), Benedek Elek: Nagy magyarok élete (Bp., 1910); Benedek Marcell : A magyar irodalom története (Bp., 1938); Beöthy; Borbély István : A magyar irodalom története (Bp., 1923–25); Brisits Frigyes : A magyar irodalom története (Bp., 1939); Császár Elemér: A magyar regény története (Bp., 1939); Dézsi Lajos : Erdélyi arcképek és képek (Kv., 1926); Dézsi Lajos : Magyar történeti tárgyú szépirodalom (Bp., 1927); Dolinay Gyula : Történelmi arcképcsarnok (Bp., 1886); Endrődi Sándor : Századunk magyar irodalma képekben (Bp., 1900); Erdélyi csillagok (Kv., 1935); Erdélyi panteon; Erdélyi Ref. Kal.; Falk Miksa: Kor – és jellemrajzok (Bp., 1903); Fábián István: A magyar irodalom kistükre (Bp., 1941); Féja; Ferenczy-Danielik; Fogarasi Pap József: Novae Martis et Veneris Syzygiae ac auspicatisssium perichelium – Báró Kemény Zsigmond és gr. Teleki Juliánna mennyegzőjére írt latin és m. versek (s. l. 1766); Fülöp–Ferencz; Gulyás; Gyulai Pál: K. Zs. [1879] (Gy. P.: Emlékbeszédek, I. Bp., 1890, 1914); Gyulai Pál : Kritikai dolgozatok (Bp., 1908); Halász László : Magyar irodalomtörténet összefoglaló tételekben (Bp., s. a.); Hankoss János: Európa és a magyar irodalom (Bp., 1939); Hankiss János: A magyar irodalom közelről (Bp., s. a.); Hankiss János : A mi irodalmunk (Bp., 1942); Időtár 1; Jankovich Ferenc : Iránytű a magyar irodalmban (Bp., s. a.); Kis Zsuzsánna: betegség, orvoslás a magyar irodalomban (14.) (Népújság, 2023. jún. 1.).; Kornis; Magyar breviárium (Bp., 1942); Kozocsa Sándor : Kis magyar irodalomtörténet (Bp., 1944); örgy : Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője (Kv., 1924); Kristóf György : A Királyhágón inneni írók Erdélyben (Kv., 1942); Langheim Irma : K. Zs. nőalakjai (Komárom, 1909); A magyar irodalom története : Képes (Bp., 1906–07); A magyar irodalom története 1900 ig (Bp., 1913); Magyar írók arcképei és életrajzai (Pest, 1858); Márki Sándor: Magyar Pantheon (Pozsony, 1884); Marosi-KZST; MÉL; MNL; Nagy Méda: Nagy magyar írók regényes életrajzai (Bp., 1943); Oláh Csilla: A (történelmi) regényíró. 210 éve született báró Kemény Zsigmond (Erdélyi Ref. Kalend.); Oláh-Gál Róbert: Kemény Zsigmond naplója (Nú., Színes Világ, 2015. júl. 31.); Paget; Pais Dezső: Báró K. Zs. és az irodalmi élet (Bp, 1911); Pálffy; Papp Ferenc: Báró K. Zs. (Bp., 1922–23, 1927); Péterffy Jenő munkái (Bp., s. a.); Péterffy Jenő összegyűjtött munkái (Bp., 1901–03); Pintér; Piroff Pál : K. Zs. élet és jellemrajz (Kv., 1907); Réger Béla : Irodalmunk tartalmi ismertetése (Bp., 1940); Szász károly; Szathmáry Károly P.: Magyar Pantheon (Bp., 1893); Szegedy-Maszák Mihály: K. Zs. (Bp, 1989); Szentgyörgyi; Szerb; Szilágyi Sándor : A magyar forradalom férfiai (Pest, 1850); Szinnyei; Szinnyei Ferenc: Novella és regényirodalmunk a Bach-korszakban (Bp., 1939–41); Szinnyei Ferenc: Novella és regényirodalmunk az abszolutizmus korának elején (Bp, 1929); Tábori Kornél: Titkosrendőrség és kamarilla (Bp., 1921); Toldy; Tóth Sándor: Báró K. Zs. életrajza (Pozsony-Bp., 1884); Transilvania; Új lexikon; ÚIT; ÚMÉL; Válkai Imre: Irodalmi és művészeti dagerotypek (Bécs, 1858); Veress; Veress Dániel: Szeretem a sötétet és szélzúgást. K. Zs. élete és műve (Kv., 1977, 1978).