? † 1628 k.: főúr, kancellár, főispán. – Sándor († 1594, lefejezték) fia. Visszakapta apja elkobzott birtokait (1600) így Erdály egyik leggazdagabb főura lett. Székely Mózes (1603), majd Bocskai István híve (1605), a fejedelem hadvezére és diplomatája, Dobóka vm. főispánja. Báthori Gábor kancellárja (1608). Házassága után egy darabig Mo.-on élt. Részt vett a Báthori Gábor ellen tervezett összeesküvésben, széki udvarházában vendégül látta a fejedelmet és egy orvgyilkossal meg akarta öletni (1610), ez nem hajtotta végre a merényletet ehelyett feladta megbízóját. A fejedelem bossszúja elől Kassára menekült. Erdélyi birtokaitól megfosztották, a besztercei ogy nótáztatta (1610. márc. 25). Mikor Bethlen Gábor került a fejedelmi trónra a medgyesi ogy. visszaadta birtokait, a fejedelem tanácsura lett, de őt is elárulta Homonnaival és Radu vajdával konspirált ellene. Mikor árulását dokomentumok igazolták, a fejedelem azokat bemutatta az alvinci ogy.-en (1616). Többet nem tudott Erdélybe jömmi de továbbra is munkálkodott Bethlen Gábor ellen így újból nótáztatta (1619), elvett birtokait Haller Zsigmond Belső-Szolnok megye főispánja kapta, köztük kilenc falut, három kúriával és huszaonhat helyen részjószággal.
Irod.: Bicsok-Orbán; Kelemen Lajos 2009, MNL; Nagy László; ÚMÉL
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE