KINIZSI István, Kinisi István, szászcsávási

Szászcsávás, 1826. okt. 29., † Segesvár, 1886. febr. 1.: honvédőrnagy. – Apja: K. Mihály, Küküllő megyei főorvos, táblai bíró, birtokos. Felesége: káposztási Nagy Katalin (1845 – Mv., 1919. okt. 8.). Gyermekeik: K. Pál huszár őrnagy; Mariska, László (1873-Mv., 1881) – Középiskoláit Mv.-en végezte, jogot tanult, majd gyakornok volt a radnóti uradalomban egy évig. A keszthelyi Georgikonban tanult mezőgazdászatot (1847–48), Kv.-on jogot hallgatott, közben két évig hadfi volt a 2. huszárezredben. a Kossuth huszárezredben önkéntes (1848. aug. –), a 15. Mátyás-huszárezredben őrmester, az erdélyi hadszíntéren, vitézségéért Bem tábornok brassói főhadiszállásán századossá léptette elő; a szabadságharc leverése után külföldön élt emigrációban: Kis-Ázsiában, Londonban a m. tisztképző tanfolyam hallgatója, (Sheffield, London), Amerikában (New York) élt (1851–), Bostonban lovaglóisk. -t vezetett. Kegyelmet kapott és hazatérhetett (1856). Nevelőként dolgozott Bethlen Sándor gr. -nál, majd szászbernádi birtokán gazdálkodott (–1867); a Maros-menti vasút építésénél angol tolmács volt (1866), megválasztották szolgabírónak Küküllő vm.-ben (1867–). A honvédség újjászervezésekor (1869) ismét katonáskodott s mint főhadnagyot beosztották a honvédhuszárokhoz; századossá lépteték elő (1874); elvégezte a törzstiszti tanfolyamot (1878–79) és kevés ideig a 10. honvéd-huszár-ezred Segesváron állomásozó osztályának parancsnoka volt; nyugalomba vonult (1881); címzetes őrnagyi rangott kapott a királytól (1881); Kisküküllőmegye megválasztotta országgyűlési ellenzéki képviselőnek de betegsége miatt nem fogadhatta el mandátumát (1886). Sorsát, történetét leírta a Sánta Huszár naplójában. – F. m.: A ‘’Sánta huszár’’’ naplója: Történelmi emlékek az 1848–49-es magyar szabadságharc katonáinak emigrációs életéből (Kv., 1895; Kiad., előszó, jegyz. Sebestyén Mihály; Mv., 1999).
Irod.: Gyászjelentő; MÉL; Nú (2001. márc. 14, 20); Süli Attila: Két visszaemlékezés az 1849. évi erdélyi hadjáratról (Korunk, 2023. okt. 10.); Szabó Miklós 2005; Szinnyei; ÚMÉL