KIRÁLY Károly

Dicsőszentmárton, 1930. szept. 26., † Bp., 2021. nov. 11.: közgazdász, politikus, politikai közíró. – Mint ácsinas az Ifjúmunkás Szövetség tagja (1945-ben), később Buhuşi és Piatra Neamţ IMSZ-szervezeteinek első titkára, bákói tartományi titkár (1952–55). A moszkvai Komszomol Főiskola hallgatója (1955–57); Maros-Magyar Autonóm Tartomány IMSZ-szervezetének titkára (1957–65), az IMSZ KB tagja (1960–1966). Gyergyó rajon Pártbizottságának első titkára (1965–66); a RKP KB aktívistája (1966–68); Kovászna megyei RKP első titkára és a megyei Néptanács VB –nak elnöke (1968–72); az Államtanács tagja (1969. márc. 13. – 1975. márc. 17.). A RKP KB –nak tagja (1969. aug. 12. – 1974. nov. 28.); a Politikai VB póttagja (1969. aug. 12. – 1972); Kovászna Nagy Nemzetgyűlési képviselője (1969. márc. 2.); A buk.-i Gazdaságtudományi Akadémián közgazdász szakképzettséget szerzett (1970). Szembekerült a Ceauşescu-kurzussal és lemondott állami és párttisztségeiről (1972). Ekkor kényszerlakhelyre száműzik: Karánsebesen a Fafeldolgozó Kombinát igazgatója (1972–73); majd Mv.-en a Kisipari Szövetkezetek Maros megyei Egyesületének elnöke (1973–78); végül a meggyesfalvi konzervgyár igazgatója (1978–89). Az 1989-es fordulat után a Nemzetmentési Front tanácsának alelnöke (1989), Kovászna megye szenátora, a szenátus alelnöke (1990). A román parlament elfogadta az ország új alkotmányát (1991. nov. 21), a nemzetiségi kérdés megoldásának hiányos megfogalmazása miatt megtagadta a szavazáson való részvételt, mire megfosztották szenátusi mandátumáról. Mint az alelnöke, Ilie Verdeţ miniszterelnökhöz intézett levelében (1977. jún. 2.) tiltakozott a Tanácsban tapasztalható visszásságok ellen, és visszautasította azt a hivatalos állítást, hogy a nemzetiségi kérdés Romániában „véglegesen megoldott”. Ettől kezdve sorakoznak beadványai Románia legfelsőbb állami és pártvezetőihez, melyekben leleplezi és elítéli a nemzetiségek erőszakos asszimilációjára törekvő lépéseket, ezzel magára és a problémákra vonta nemzetközi fórumok figyelmét is. Az államfőhöz intézett felelősségre vonó személyi levelét (1987) a Szabad Európa Rádió is beolvasta. Notă informativă c. alatt. Mint a Nemzetmentési Front alelnöke és a Nemzeti Kisebbségek Bizottságának elnöke (1990. febr. 5.), kifogásolta a kormányzati tényezőknél a nemzeti kérdés kétértelmű kezelését, és rámutatott az erősödő kisebbségellenes szélsőségekre. Felvetette a Nemzeti Kisebbségek Minisztériuma felállításának szükségességét, sürgette a nemzetiségi iskolahálózat kiterjesztését és mindennemű sovinizmus elítélését. A véres mv.-i összeütközés után, megfogalmazott és nyomtatásban is kiadott Nyilatkozatban (1990. júl. 28.) az RMDSZ több más képviselőjével együtt dialógust javasolt az ellentétek feloldására, és hasonló esetek megelőzésére. Kezdeményező szerepe volt a Romániai Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Szervezeteinek Ligája létrehozásában, melynek elnöke lett, egységes arcvonalat sürgetve a magyar, ukrán, szerb, bolgár, cigány, zsidó demokratikus mozgalmak számára. Felszólalásaiban az RMDSZ nagyváradi (1990) és mv.-i (1991) kongresszusain, a székely autonómia vitája kapcsán a székelyudvarhelyi sportcsarnokban elmondott beszédében (1991. okt. 11.) a belső ellentmondások kiegyenlítésére törekedett. A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült (2015. nov.). Közlései: Hozzászólás Salat Levente tanulmányához (1994); Bornemissza Tibor: Egy magyar memorandista visszaemlékezései. (Király Károly: Nyilt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. – Bp., Nap Kiadó, 1995): Kelemen Hunor: Tiszta vizet a nyilt kártyákba. (Király Károly: Nyilt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. ( Bp., Nap Kiadó, 1995).
Irod.: Benedek Elekről Ceausecunak: Beszélgetés Király Károllyal Kovászna megye első vezetőjével = Csinta 2020; Bottoni 2008; Crişan, Filozófus RMIL; Elhunyt Király Károly (Nú., 2021. nov. 5.); Elbúcsúztatták Király Károlyt (Nú., 2021. dec. 3.); Korunk; Székelység tört.