KOSZTOLÁNYI Dezső

Szabadka, 1885. márc. 29., † Bp., 1936. nov. 3.: író, költő, műfordító, kritikus. – Életében először, a KZST meghívottjaként látogatott Erdélybe, ill. Mv. -re (1934. ápr. 8- 9), Molter Károly várta, Sényi László a KZST főtitkára üdvözölte, dr. Czakó József igazgató-főorvos vendége volt a szanatóriumában. A közönséggel a Ref. Koll. díszermében találkozott, ahol Erkel Sarolta és Kozma Géza zongorázott, Kosztolányi, mint lírikus és mint prózaíró szerepelt, négy versét mondta el: Európa, Ilona, Halotti beszéd, Utolsó szavak c. -eket. A verseit Z. Szentgyörgyi Mária szavalta. Meglátogatta a Kultúrpalotát, itt tiszteletére Chovánné Metz Piroska játszott rögtönzött hangversenyen az orgonán, a tükörtermet és a Teleki Tékát, ahol Gulyás Károly mutatta be a könyvtár legértékesebb darabjait. Sáromberkén gr. Teleki Károly vendége volt. Czakó József dr. szanatóiumában megvizsgálta és megállapította súlyos betegségét, a szarkómát, és Kv.-on Koleszár dr. meg is műtötte. Mv.-en utca viselte a nevét (1946–1965), ma Beszterce u.
Irod.: Bustya Endre: Adatok Kosztolányi mv.-i előadóútjához (ItK, 1967, 4. sz.); = Marosi-KZST; Marosvidék (1934. ápr. 11); Adamovits Sándor: Kosztolányi Vásárhelyen (Nú., Múzsa, 329. sz., 1998. jan. 30.); Molter 3.; Orbán-Oniga; Szemlér Ferenc: Kosztolányi Vásárhelyen (Nú., Múzsa, 348. sz., 1998. jún. 13.)