KOVÁCS György, §

Kv., 1910. febr. 22., † Kv., 1977. nov. 8.: színész, rendező. – Elemi iskoláit a kv.-i Ref. Fiúiskolában, a középiskolát az Unit. Koll.-ban végezte (1933). A kv.-i M. Színházban kezdte színészi pályáját (1933). Főiskolát nem végzett, önképzéssel szerezte ismereteit, színésziskola hiányában a Hetényi Elemér, Thália Színház mellett működő stúdióját látogatta, ahol elméleti oktatásban részesült, majd Tóth Elek irányította, aki igazi tanára és mestere volt. A kv.-i M. Színházban volt szerződésben (1933–40), ahol Indig Otto: Ember a híd alatt c darabjában mutatkozott be és aratott kiemelkedő sikert, Bonviván, lírai hős szerepeket kapott. Többször fellépett a KZST-esteken, a Társaság tagja (1942–). A színházzal vendégszerepelt Brassóban, Nagyváradon, Mv.-en, ahol Dayka Margit vendégfellépésekor partnereként tünt fel és aratott sikert Vigh Ernő társulatával (1933. jún.). Nagyenyeden játszott Jódy Károly társulatával, ott művészeti vezető is volt (1934–35), fellépett a bp.-i Vígszínházban (1935—36), majd Aradon a színház művészeti igazgatója, azután visszatért Kv.-ra (1940-ig). Csak a kv.-i Zsidó Szín­ház előadásain szerepelhetett (1940 után). Részt vett a 2. vh.-ban, majd a bergenbelseni német koncentrációs tábor foglya volt. Szabadulása után Svájcba került, ahol Genfben és Lausanneben szavalóesteken vett részt. Kemény János meghívására szerződött Mv. -re a Székely Színházhoz (1946–65), számos darab szereplője, a színház nagy korszakának részese. A Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanára, majd tanulmányi igazgatója volt (1950–80 k.), a romániai m. színjátszás több nemzedékét nevelte fel. A kv.-i Állami M. Színház tagja (1965- ), ahol Pirandello IV Henrik c. darabjának rendezése közben érte a halál (1977). Az erdélyi magyar színjátszás egyik legnagyobb és legsokoldalúbb személyisége volt. Már pályája elején kitünt szép szövegmondásával, ironikus modorával. Eredetiek voltak szerepértelmezései A legváltozatosabb szerepkörökben, klasszikus és modern darabokban egyaránt játszott hősi, karakter- és vígjátéki szerepeket, versmondó művészete is népszerűvé tette. Számos ro­mán filmben kapott főszerepet. Élete utolsó szakaszában főként filmszerepeket és rendezést vállalt. Színházi vonatkozású cikkeket közölt irodalmi folyóiratokban. A Székely Színház mutatta be Eugen Mireaval közösen írt: Az utolsó vonat c. színművét. (1957). Állami díj kétszeres kitüntettje, érdemes művész, a R. Sz. K. népművésze, számos érdemrenddel és éremmel jutalmazták. A K­v.-i M. Színház örökös tagja (1973). Tiszteletére születésének 100. évfordulóján a Mv.-i Művészeti Egyetemen emlékplakettet avattak (2010. ápr.). – F. m.: társsz.: Az utolsó vonat (Eugen Mireaval; 1957; Ultimul tren; Buc., 1958); F. sz.: Bastien Lepage ( Andai-Bálint : Baskircsef Mária); Dauphin (Shaw : Szent Johanna); John Loving jobbik énje (O’Neill : Mindörökké); Jonval (Alfred Gheri : Hatodik emelet); Ferguson (Sidney Kingsley : Az orvos); Kont Feri (Bónyi-Ábrahám: Viki); Bankár (Lothar-Szép Ernő : Döntő éjszaka); Herner Walter (Meller Rózsi : A vallomás); Móka (Tamási Áron: Az énekes madár); Agárdy (Heltai : A néma levente); Pater Ahem Mark (Emmet Lavery : Az úr katonái); A férj (Vaszary János : Házasság); Ágoston (Zilahy Lajos : Hazajáró lélek); Laurentz (John Knittel : Via Mala); Otto majd Biberach (Katona József : Bánk bán); Rómeó (Shakespeare : Romeo és Júlia), Hamlet (Shakespeare: Hamlet); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Metternich (Rostand: A Sasfiók); az ostoba Li (Bánffy Miklós darabjában ), Crudu (Lovinescu: Egy művész halála); Cipriani pro­fesszor (Örkény L: Tóték); Címszerepek : Bánffy Miklós : Martinovics; Molnár Ferenc : Liliom; Hunyady Sándor : Az aranyífjú, Földes Imre : Ifj. Horváth Pál.: Mv.-en : Ágoston (Zilahy L.: Hazajáró lélek); Ligurio (N. Machiavelli: Mandragóra), Liliom (Molnár Ferenc: Liliom), Richárd (G. B. Shaw: Az ördög cimborája); Ágoston (Zilahy Lajos : Hazajáró lélek); Trigonin (Csehov: Sirály); Szakhmáry Zoltán (Móricz Zs.: Úri muri); Kossuth (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Mamlock professzor (Wolf), Starbuck (Nash: Az esőhozó ember); Tartuffe (Moliére: Tarfuffe); Rostand : Cyrano de Bergerac; Caţavencu (Carageale: Elveszett levél); Tyetyerev (Gorkij: Kispol­gárok); Szatyin (Gorkij : Éjjeli menedékhely), Zoltán (Bókay János: Feleség), Agárdy Péter (Heltai Jenő: A néma levente); Kádár Péter, orvostanár (Márai Sándor: Kaland); Jack (Sommerset Maugham: Fenség, fizetek!); Biberach, egy lézengő ritter (Katona József: Bánk bán); Smith (K. Szimonov: Az orosz kérdés); Szatyin (M. Gorkij: Éjjeli menedékhely); Frank Suiney (E. Petrov: A béke szigete); ifj. Huben István (Zilahyy L.: A szűz és a gödölye); Brett Charles, néger (J. Gow- A. D’usseau: Mélyek agyökerek); Asztalos úr (László Miklós: Illatszertár); Bigi (Tomcsa Sándor: Nagy dolog kicsiben), O’Neil( Henri Berger: Vízözön), Mosca (Ben Jonson: Volpone); Verral Paul (Kanin Garson: Ócskavas nagyban); Niclav Skulte (Arkadij Grigulis: Agyag és porcelán); Alexandr Andrejevics Csackij (A. Gribojedov: Az ész bajjal jár); Bârlea Andrei, egyetemi tanár (Aurel Baranga: Dudva); Kasztanov őrnagy (Tur testvérek: Villa a mellék utcában), Walter Kidd, kapitány (B. Lavrenyov: Amerika hangja), Rogge Ludwig Johann (Tur testvérek és Seinin: Kinek kedvez az idő); Juliusz Fucsik író (J. Burjakovszkij: Üzenet az élőknek); Péter, bakteriológus (A. Jakobson: Két tábor), Zátonyi Bence (Csíky Gergely: Ingyenélők); Férj (Pallérozzuk nyelvünket!). – F. r.:: Móricz Zs.: Úri muri; Pirandello: IV. Henrik; Euripidész-Sartre-Illyés Gy.: A trójai nők; Gyurkó L.: Szerelmem, Elektra. Caragiale : Az elveszett levél (Szabó Ernő., Tompa Miklóssal); M. Gorkij : Kispolgárok (Tompa Miklós, Delly Ferenccel, 1949–50); B. Lavrenyov: Amerika hangja (Tompa Miklóssal 1950–51); Augustin Moreto y Cabana: Donna Diana (1957); F. Wolf: Mamlock professzor, James Gow-Armand d’Usseau: Mélyek a gyökerek (1960); Sütő András: Tékozló szerelem (1962), Örkény István: Tóték Gyurkó László: Szerelmem Elektra (1968); Örkény István: Macskajáték (1972); a Színművészeti Főiskolán: Rozov : Boldogság merre vagy?, Racine : Phaedra, Dorian : Az 58. másodperc; Molnár Ferenc: Liliom; A. Miller: Édes fiaim; A. Voitin: Justinianus kincse; Euripidesz-Sartre: A trójai nők; E. O’Neill: Boldogtalan hold; Racinne: Britannicus; Tomcsa Sándor: Műtét; Gárdonyi Géza: A lámpás, Heltai Jenő: A néma levente, Thornton Wilder: A mi kis városunk; Madách Imre halálának 100 évfordulójára; Heltai Jenő: A néma levente; T. Wilder: A mi kis városunk; Filmszerepei: Rombadölt fellegvár; Pădurea spînzuraţilor, Procesul alb, Serbările galante, Dacii, Mihai Viteazul, Serata; verslemeze: A kor falára (1975).
Irod.: Bartos 2012; Benczel Béla: K. Gy. (V. Z., 1957. máj. 19.); Benczel Béla: K. Gy., a nép művésze beszámolt az NDK-ban tett látogatásáról (V. Z., 1960. ápr. 19.); Bérczes; Buia Simon: K. Gy. -re emlékezve (Új Élet3. sz. 1987); EMP; Erdélyi L 2009, fotó 1976; Fischer István: A színész c. portréfilmje (Román TV m. szerk., 1971. ápr. 18., 25 és máj. 2.); Fodor Sándor (S.): A nép művésze (Nú. Extra: Színes világ, 27. sz., 2006. júl. 8.); Gaál; Gáspárik Attila: K. Gy. 100 (Mv., 2010); Gyárfás 2013; Híres polgárok; Horváth Bea; Izsák István: Felejthetetlen esemény: Beszélgetés K. Gy-gyel, a nép művészével, a moszkvai általános leszerelési és béke-világkongresszus résztvevőjével (V. Z., 1962. júl. 24.); Izsák István: Shakespeare hazájában: Beszélgetés K. Gy-gyel, a Nép Művészével (V. Z., 1966. márc. 18.); Járay Fekete Katalin: Művészete már történelem (Nú., 1993. dec. 7.); Kántor-Kötő; Kántor–Láng; Kemény János: Három évtized a színpadon (Új Élet, 9. sz., 1963); K. Gy. [Nekrológ] (V. Z., 1977. nov. 10.); K. Gy. 100 (A szöveget válog. és sajtó alá rendezte Gáspárik Attila; Mv., 2010); Kovács Levente; Kötő; Marosi-KZST; MÉL; Mészáros József: Új drámaírót avatunk (V. Z., 1957. aug. 4.); MSZL; Nú (2002. nov. 9.); Oláh Tibor 1996; Oláh Tibor: Pro memoria K. Gy. (Nú., Múzsa, 230. sz., 1996. febr. 2.); Peris Teréz: Emlékezés K. Gy. -re (Nú., 1990. nov. 16.); Polgár István: A magány és szenvedés teszi emberré és isgzán művésszé az egyént (Szabad Szó, 1946. máj. 23.); Polgár István: A „Mamlock professzor” bemutatója előtt (V. Z., 1960. dec. 4.); Polgár István: K. Gy. (Új Élet, 5. sz., 1968); RMIL; Sugó nélkül (Igaz Szó, 2. sz., 1956. febr.); RMIL; Teatrul în România, 1944–1974 (Buc., 1975); Todea 2013; ÚMÉL; Viharban