KOVÁCS László, §

Gerendkeresztúr, 1892. dec. 25., † Bp., 1963. júl. 2.: szerkesztő, kritikus, tanulmányíró, műfordító. – Felesége: Kádár Ilona, az ESZC titkárnője. – Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte (1903–1911); a Kv.-on elkezdett bölcsészeti tanulmányait katonai behívás miatt félbe szakította (1916). A háború után egy ideig nevelő, az Erdélyi Szemle majd a Pásztortűz, Ellenzék, Keleti Újság hasábjain jelentkezett versekkel, novellákkal, színpadi jelenetekkel, szimobírálatokkal, könyvbírálatokkal; az ESZC lektora (1926–), Erdélyi Helikon szerkesztője, a Céh irodájának igazgatója. Részt vett a marosvécsi Helikon találkozókon (1927–), ahol határozattal létrehozták az rdélyi Helikont, és annak szerkesztésével őt bízták meg. Berde Máriával és másokkal kialakult konfliktusa vezetett az Erdélyi Magyar Írói Rend (EMÍR) megalakulásához (1933). Szerkesztői munkásságánK jelentős eredménye az Erdélyi Helikon írónak antológiája (1934), a Céh 10 éves jubileumára készült díszkiadás 32 író műveit, fényképét és rövid életrajzát tartalmazza. Megpróbálkozott a Helikon újrainditásával (1944) sikertelenül, mert a hatóságok nem engedélyezték. Áttelepült Magyaro.-ra (1950), ahol Az Út majd a Reformátusok Lapja szerkesztőségében dolgozott (–1963). Lefordította Goethe Faustját, sajnos a kézirat egy tűzben megsermmisült. – F. m.: Losonczi báró Bánffy Dezső emlékezete (Nyárádszereda, 1911); Történet a férfiről (Kv., 1930); Az irodalom útján (Kv., 1941); Gábor Áron (Kv., 1943); szerk.: Az Erdélyi Helikon íróinak anthológiája. 1924–1934. (Kv., 1934); Erdélyi csillagok ( Kv., 1935, 1942); Séta a bölcsőhelyem körül (Kv., 1940); Ősz János: A csudatáska (bevezető, Kv., 1941).
Irod.: Adamovits; Dsida; Gulyás; Helikon 1924–1944; Helikoni arcképcsarnok 1.; Málnási; Marosi-Helikon; Molter 2., 3.; Pomogáts Béla: Erdélyi m. irodalomtörténet-írás, 1920–1944 (Helikon, 2008., 2. sz.); RMIL; Valentiny 1935; Valentiny 1936