KOVÁSZNAI Sándor, Kovásznai Tóth Sándor, Kovasznai Alexander

Fintaháza, 1730. febr. 12., † Mv., 1792. márc. 8.: tanár, író, filozófus, történész, könyvgyűjtő. – K. Kelemen, ref. lelkész és Deák Zsuzsánna fia. – Gyermekéveit Fintaházán és Somosdon töltötte, ahol apja ref. pap volt. A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult (1742–), mint legjelesebbet, a retorica classisban tanítónak, a matesis és régi nyelvekben praesesnek bízták meg, majd Lázár János (1703–1772) főgondnok, Imre nevű fia mellé, Gyulakutára került nevelőnek (1755–1760). Teológia, filozófia és filológia tárgyköréből vizsgázott (1760. máj. 14), majd Lázár közbejárására ösztöndíjat kapott és a leydeni akadémiára ment (1760–63. dec.). Rosnyai József vicekurátor beiktatta a mv.-i a Ref. Koll. történelem és classica-literatura tanári székébe, mely állást haláláig betöltött (1764. jan. 23. – 1792. márc. 8.). A wolffianizmus kategóriáiban látta a világot és az életet. „Csak az lehet igaz, aminek alapja van” – vallotta. A koll.-ban szász és román tanulói is voltak, köztük Gh. Şincai, Petru Maior. Nagyenyeden pappá szentelték (1764. jún.). Önálló működésű, tudományos és irodalommal foglalkozó tanárok közé tartozott. Tanársága kezdeti szakaszában hozzálátott a hatáskörébe eső tananyag és a nevelés megreformálásához. Jeles histórikus, matematikus és teológus a görög, latin, zsidó, francia nyelvekben jártas volt, ismereteit nem csak az intézet ifjúsága, hanem az egyház is igénybe vette. Talán ennek és baráti kapcsolatuknak köszönhető hogy Teleki Sámuel őt választotta egyik munkatársául Utrechtben megjelent Janus Pannonius kiadvány előkészítéséhez (1784), és megbízta a könyvtár katalógusa előszavának megírásával (1784), a Teleki átdolgozta előszó Kovásznai nevének említése nélkül jelent meg (1796.). Intenzív levelezést folytatott Teleki Sámuellel és segítette könyvtára anyagának összegyűjtésében. A Teleki Tékában elhelyezett hatalmas kéziratos anyag jelzi, hogy milyen gigászi munkát fejetett ki a Jánus filológia terén. Több tankönyvet írt: nyelvtan, földrajz, történelem területén, korszerűsítette a humántantárgyak oktatását. Az Erdélyi Ref. Egyház Literaria Comissiot állított fel. A Főkonzisztórium ennek ajánlatára kiadta Mv.-en a ref. koll. okban előírt tantervet és tanügyi utasításokat: Norma docendi et discendi magyar és latin nyelven. Részt vett a tanügyi bizottság munkálataiban, ahol a tankönyvek átdolgozását, sajtó alá rendezését beszélték meg, előtérbe helyezték a tankönyvek fontosságát, kiszélesítették a matematika és a földrajz oktatását, meghatározták, hogy milyen tantárgyakat oktassanak, és az egyes osztályokban mikor kell befejezni a tananyagot. Javaslatára fogadták el, hogy a filozófiát, logikát és matematikát Chr. Wolff és Baumeister szerint adják elő az erdélyi kollégiumokban (1769). Támogató patrónusa volt az intézet szegény de tehetséges tanulóinak: többek között magához vette Antal Jánost a későbbi püspököt, akit anyagilag és szellemileg segített. A gyulakuti ref. templom mennyezetét saját költségén építtette (1772), a menyezet nyugati részén olvasható felírás szerint. A Koll. új épülete felavatásán beszédet tartott (1784). Hagyatékát elárverezték (1794), amikor a Bethlen Kata hagyatéki alapból a Kollégium részben megvásárolta. Tekintélyes könyvtárának egyrésze ma is megvan a Teleki Tékában. Életét maga leírta latin versben; Hálás tanítványa, Antal János püspök állított szép emléket sírja fölé; Mátyus Istvánhoz írt m. üdvözlő verse (Diaeteticája II. k. Kolozsvár, 1766.), a M. Nyelvmívelő Társaság Munkáinak első darabjában (Szeben, 1796. A kutyáknak a macskák felett való dicsérete, 300 sorból álló vers.). Négy eredeti műve, 3 fordítása jelent meg nyomtatásban és számtalan kéziratban maradt műve található a Ref. Koll. Levéltárában, innen a Teleki Tékába kerültek. Somosdon, ahol gyermekként nevelkedett, az általános iskola viseli nevét (2005. aug. 14.). Fogarasi Szabó Sámuel gálfalvi ref. pap. küküllői esperes, aki Mv.-en született és ez időben a koll.-ban tanult, életrajzi naplójában írt róla. Zilahi Sámuel a Bécsi Magyar Kurirban írt nekrológot róla. – F. m.: Laudatio funebris memoriae com. Emerici Lázár, 1761. máj. 17. (Lugduni Batavorum, 1761); T. Mátyus István uramnak tiszteletire: üdvözlő vers (Kv., 1766); Christ. Cellarii Grammatica Latina Lingvae Hungaricae accomodata. (Claudiopoli, 1771); Samuel L. B. Kemény dissertatio juridica: Latin üdvözlő vers Kemény Sámuel tiszteletére (Claudiopoli, 1789); Laudatio funebris Mariae Theresiae. (Cibinii, 1780); Oratio ad inaugurandum. auditorium in gymnasio Marosvásárhelyiensi aedificatum 1781. (Trajecti ad Rhenum, 1781); Carmina exequialia, et paucula quaedam alius argumenti. (Trajecti ad Rhenum, 1782); Nuperae res Viennenses (Trajecti ad Rhenum, 1782); Oratio ad inaugurandum dedicadumque novum auditorium in. gymnasio Marosvasarhelyensi a fundamentis recens conditum et exaedificatum; 1781 mense Iunio (Traiecti ad Rhenum, 1783); A kutyáknak a macskák felett való dícsérete: A MnyT munkáinak első darabja ( Szeben, 1796); Az ész igaz útján: Válogatott írások (bev., jegyz. Kocziány László; Buk., 1970); társz.: Boér Máté: Nyelvtanok és módszerek. Két mv.-i grammatikaszerző a 18. századból = Maros megyei tört. 5.; Halotti beszédek néhai gr. Liber báró Gyalakuti Lázár Imre felett, 1761. máj. 17. (Nagyszeben, 1761) (Többek gyászbeszédeivel együtt); Halotti beszéd és versek báró Lázár Imre felett (Kv. 1761) (Kendeffi Elekkel); Laudatio funebris. Ladislai comitis Teleki de Szék. XIIX. kalend. junius anno 1778. jún. 14. (Claudiopoli, 1779) (Többeknek gyászbeszédeivel együtt. valamint a Halotti tanítás c. kötetben); antológ.: A Magyar Nyelvmívelő Társaság munkáinak első darabja (Szeben, 1796); Mv. és Vártemploma (Bp., 1990); előszó: Mátyus István: Diaetetica, (Kv., 1766); ford.: M. T. Cicerónak nagyobbik Cátója, Laeliussa, paradoxumai s a Scipio álma 1871. (Kv., 1782); Két komédia, melyek közül az egyik Plautusból (Mostelaria), a másik Terentiusból (Andria) (Kv, 1782, 1836.); M. T. Cicerónak az embernek tisztéről és köteleségeiről a maga fiához írt három könyvei. ( Pozsony, 1795); Levelei br. Ráday Gedeonhoz, Mv., 1789. júl. 8., nov. 15., 1790. jan. 12. (Figyelő I. 1876.); szerk: Jani Pannonii Poemata 1. 2. (Trajecti ad Rhenum, 1784); Kéziratban: Incze István lakodalmára görög vers, Epithalamion (1753); Királyi Erdély vagy Erdélyország historiája Haner Jeremiás György lerajzolása és munkája után (Mv., 1766); Historia Universalis (1766–68); A m. nemzetnek a maga koronás királyi herczegjei, fejedelmi és főhadi verzérjei alatt véghez vitt tettekrőli igaz historia (Mv., 1768); A Francziao.-ban nyomatott protestánsok panaszai, Köln, Markó Péternél, fordította (ezek a mv.-i collegium könyvtárában vannak); A császár (József) Mv.-i járása alkalmával a collegium neve alatt distichonok latinul; Vigasztaló versek arra, hogy az uraknak Szebenben elárulták, hogy bundában és sundán járok, 56 sor, distichonok, latinul, 1773. mense junio; Teleki Józsefhez 1779. lat. hexameterek, 4rét 10 levél; Schwarz Godofried rintelni egyetemi tanárral való levelezése (ezek a Teleki-könyvtár miscellanaeai közt vannak.); A Gyöngyösi István porábul megéledett Phoenix-ének vagy Kemény János dolgairól írt magyar verseinek jegyzések által való magyaráztja (1791); A révkomáromi földinulásról, A házi légy dicsérete stb.
Irod.: Benkő K.: Mv.; Boér Máté: Nyelvtanok és módszerek. Két mv.-i grammatikaszerző a 18. századból = Maros megyei m. tört. 5; Bölöni Domokos: K. S., Chiorean 2008; Csáky; Gagyi László és Fintaháza (Nú., Színes Világ, 2012. jan. 7.); Csekme; Deé Nagy; Deé Nagy Anikó: A könyves Mv.: (Nú., 1997. jún. 25.); Deé Nagy Anikó: A könyves Mv.: (Nú., 1997. jún. 25.); Fazakas István 2003; Fazakas István: Erdély nagy pedagógusai (Csíkszereda, 2007); Ferenczy-Danielik; Fogarasi; Halotti beszédek; Híres polgárok; Időtár 1; Kiss-Kálmán-Bierbrunner.; Kocziány László: Kovásznai Sándor = Az ész igaz utján (Buk., 1970); Kocziány László: Gh. Ş. egyik mv.-i professzora (V. Z., 1966. nov. 13.); Koncz; Kovásznai; Kozma Béla: Kollégiumunk és az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság (2.)(Nú., 1993. aug. 11.); Krón Füz. (1939. 4/8); Málnási; MAMŰL; MIIB; Mv. és Vártemploma; Pálmay József; Parádi; Somosd; Székelykakasd; Profiluri mureşene. 1.; RMIL; RMK III/18. sz.; RNL; Róth: Született nyelvünkön; Rugonfalvy Kiss; Salamon József: De statu eclesiae ev. Ref. in Transilvania (Lipsiae, 1840); Somosd; Székelykakasd; Szinnyei; Teleki Sámuel peregrinációs naplója; Thury; Todea 2013; Toldy; ÚMIL