KOVÁTS Ferenc, id., székelyudvarhelyi

Nagyszeben, 1888. márc. 3, † Bp., 1983. nov. 23.: orvos, tüdőgyógyász. Ifj. K. Ferenc orvos apja. – A kv.-i egy.-en orvosi okle­velet szerzett (1910). Az orvostudomány kandidátusa (1952), doktora (1955). Még egyetemistaként a rajz­tehetségének köszönhetően az egy. anatómiai int.-ben demonstrátor volt. A mv.-i kórházban sebész (1910–14), majd Radnót körorvosa. Vizaknán tisztiorvos (1914–19). Erdélyből Szegedre költözött (1919–), a szegedi Munkásbiztosító Pénztár tüdőbeteg-rendelőjének főorvo­sa. A szegedi egy.-en a tüdőgümőkór kór- és gyógytana c. tárgykör magántanára (1927–), c. ny. rk. tanára (1935–), a városi tüdőbeteg-gondozó főorvosa (1927–36), a bp.-i Szt. János Kórház II. sz. tüdő­beteg-osztályánakvezető főorvosa (1937–42). A szegedi egy.-en a tüdőgyógyászat ny. r. ta­nára (1942–), a tüdőgyógyászati klinika ig., a szegedi orvostud, egy. tüdőgyógyászati klini­kájának ig., tszv. egy. tanár (1951–), nyugdí­jazták (1961). A mo.-i tüdőgyógyászat egyik úttö­rője. Ő létesítette Mo.-on az első vidéki tüdőgondozó int. -et Szegeden. Külföldi tanul­mányútjai során dolgozott a Pasteur Int.-ben, majd Franciao.-ban Dumarestnél, Besaneon-nál klinikai gyakorlaton vett részt. Francia- és németo.-i útjairól új módszereket: a világon elsőként derített fel olyan szerves por által okozott kombinált tüdőbetegséget, amely számtalan, később fel­ismert foglalkozási ártalom magyarázatához szolgált modellként. Ő írta a tuberkulózist tárgyaló első m. egy. tankönyvet. Tanítvá­nyaiból nőtt ki a külföldön is ismert K.-isk. A Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társ. örökös elnöke. A Chest Physician Society elnökségi tagja, a francia és az osztrák tuberkulózis társ. t. tagja. Orvosi munkája mellett festett, faragott, dom-borműveket készített. – F. m.: Az ambuláns légmell-kezelés (Bp., 1929); Die Lungenerkrankung der Paprikuspalter (Bp. -Leipzig, 1937); A tüdőgümőkór (Bp., 1945; 1956); Hogyan gyógyítjuk a tüdővészt? (Bp., 1946); A gümőkór (Bp., 1954); Die Toxomycose der Lunge (Bp., 1965); Egészséges élet – derűs öregség. Használati utasítás az élethez (Bp., 1976).
Irod.: RÚL; ÚMÉL