KÖVESDI KISS Ferenc, Kiss Ferenc

Székelykövesd, 1913. júl. 29., † Mv., 2004. júl. 22.: tanító, tanár, költő. – Felesége: Péter Margit, tanítónő. – A nagyenyedi Koll.-ban tanult, a kézdivásárhelyi tanítóképzőben (1934), a kv.-i BBTE-n (1955–62), ahol m. nyelv- és irodalomszakos tanári képesítést nyert. Szorványtanítóként kezdte pályáját: Maroskeresztúrra nevezték ki, (1934–35) igazgató is, ahonnan behívták katonának, visszatértekor Székelyföldváron tanított (1935–37), nyáron Brăilan vállalt missziót, Fintaházán, Ákosfalván kántortanítói állást kapott (1936–50), ott 40 tagú kórust szervezett; Szentgericére helyezték (1941-–), itt 148 tagú dalárdát is szervezett, része volt abban, hogy a Nyárád mente 28 falujába bevezették a gázt. A háborúban katona volt és hadifogoly, Focşaniból tért haza (1944). A tanfelügyelőség megbízta a tanügyi szakszervezetek kórusának vezetésével (1956), Mv.-en a művészeti iskolában, majd az 5. számú iskolában tanított, a remeteszegi körzetben volt m. tanár nyugdíjazásáig (1974). Élete jelentős részében szorványtanító volt. Mint lévita-tanító reggeli könyörgéseket végezett a helyi templomban, temetett, énekkarokat szervezett, színdarabokat írt és tanított be, néptánccsoportokat szervezett és vezetett, művelődési és gazadsági előadásokat tartott felnőttek részére, a nagycsaládosok megsegítésén fáradozott, szorványtalálkozókat szervezett, járta a mezőségi szorvány magyar vidéket (1940-től haláláig), 147 falu adatait jegyezte fel, a társadalmi, művelődési, egyházi viszonyok krónikája, valóságos kincsestár ez a Mezőségről. Kéziratban maradt a Nyárád menti kórusok történetét tartalmazó munkája Bekecs alatt zeng az ének. Tehetséges szónok volt, foglalkozott az erdélyi kórusmozgalom tőrténetével. Közölt a Jóbarát, Új Élet, Falvak Népe, Művelődés, V. Z., Nú. c. lapokban. Kitüntetései: Emléklap a m. erdélyi testvéri kapcsolatok ápolásában való együttműkődésért (Csongrád, 1994); Kőrösi Csoma Sándor- Alapítvány díj kétszer (Csíkszereda, 1995); Könczei Ádám-díj (EMKE, 1995); Örökös presbiter (Bp., 1995). EMKE- szorvány-díjas, Csíkszeredában Juliánus-díjat kapott, a Magyaro.-i Egyház Zsinata Makkai Sándor-díjjal tüntette ki (2003), a Magyar Református Presbiteri Szövetség örökös tiszteletbeli tagja, tiszteletbeli doktori címmel is kitüntették Debrecenben (2003), a vártemplom örökös presbitere. A ref. egyházkerület Földes Károly- és a Mo.-i Ref. Egyház Zsinata Makkai Sándor-díjjal tüntette ki. – F. m.: Derengő tűzzel (versek Gagyi László előszavával; Buk., 1971); Reménységdajkálók (versek; Buk., 1977), Beszélgetés a csönddel (versek; Székelyudvarhely, 1990); Még szólnak a harangok: A Mezőség településeinek helyzetképe (1891–1991) (Bp., 1995); A nagy út amely itthonról haza vezet (2003); Riadóra szól a harang: A Mezőség településeinek helyzetképe (1891–1991) (Pomáz, 2006); társsz.: Télisportlehetőségek Keletmagyaro.-on és Erdélyben (Mv., 1943). Kéziratban: Bekecs alatt zeng az ének.
Irod.: Bethlen Anikó; Bodolai; Bodolai Gyöngyi: A nagy út, amely itthonról haza vezet. Beszélgetés a 90. évét betöltött K. F. -el (Nú., 2003. júl. 9.); Bölöni Domokos: A mezőségi szorványmagyarság krónikája (Nú., 2004. jún. 23.); EMKK 2000; Erdélyi vármegyék; KMÍ; Kovács Zoltán: In memoriam K. K. F. (Új Kezdet, 10. sz., 2004. okt.); Kuszálik; Nagy Ödön; Papp Vilmos: Örökös presbiter (Új Kezdet, 9. sz., 2009. szept.); Ref. egyetemes névtár; RMIL; RMKK; Somogyi Botond: Kövesdi K. F. nyomában (Erdélyi Napló, 31. sz., 2004. aug. 3.); Zöld György: K. K. F. könyvbemutatójára: Ferenc bácsi lrtene a szóból (Új Kezdet, 6–7. sz., 2006. jún. -júl.)