KOZMA Béla, §

Bánd, 1931. nov. 15.., † Bp., 2000. nov. 1., sírja a bp.-i Megyeri úti temetőben: tanár, igazgató. – Felesége Leopold Irén. – Középiskolai tanulmányait a mv.-i Ref. Koll.-ban végezte (1948). Egyetemi tanulmányait Kv.-on BTE m. nyelv és irodalom szakán végezte. Az akkor Rangheţ /Rangetz József Marxista-Leninista Esti Egyetem-nek oktatója (1952–). A mv.-i Rangetz József középiskola (a volt Ref. Koll.) aligazgató (1953–54), igazgatója (1954–63), Megünnepelték az iskola fennállásának 400. évfordulóját (V. Z., 1956. szept. 16. és talán 23.), amikor emléktáblát állítottak, majd ezt hosszú időre elrejtették, napjainkban újra napvilágot látott. Igazgatóként sikerült elérnie, hogy a nagy matematikus halálának 100. évfordulóján, az iskola Bolyai Farkas nevét vegye fel (1956. nov. 18.); valamint az iskola 400. évfordulóján (1957. szept.) az iskola előtti parkban a két Bolyai szobrát állítsák fel. Igazgatósága idején „haladó hagyomány” címén bevezették a Ref. Koll. internátusi rendjét, ami igazgatói állásába került (elbocsájtották 1958-ban). Igazgató az Unirea Líc.-ban (1963- ), magyart tanított az Al Papiu Ilarian Lic. -ban. Pályája utolsó szakaszában újra a Bolyai Farkas líc. tanára (1990–97). Szuggesztív tanárként lelket, jellemet csiszolt, s a magyar irodalom mellett. Az iskola múltjának tiszteletére nevelte diákjait. Kötetbe foglalta az iskola történetét, ismertette Bolyai Farkas irodalmi munkásságát, a két Bolyai alakját a szépirodalomban, Bolyai Farkas aforizmáit. A kesergô avagy a szónokias hazafiság helyett az alkotó hazafiság szellemében a műveltség fegyverével harcolt azzal a hitvallással, hogy a Bolyaiak szelleme az önmagunkhoz való hűség parancsát jelenti. – rajzolódott ki a beszédekbôl a tudós-tanár alakja. Bálint István igazgató pedig a nagy elôd, a nagy tanítómester eszméihez hűen, a gyôzelembe vetett hitét Szenvedélyes Bolyai-kutató és iskolatörténész. Doktori disszertációjának címe: A két Bolyai alakja a magyar szépirodalomban. Továbbá kutatási területe a Koll. története az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. Cikkei a helyi lapokban jelentek meg (pl. A skóla zavaros századaiból. Nú., 1994. ápr. 30.). A Koll. Öreg Diákok Baráti Körének vezetőségi tagja volt és aktív munkása. A bp.-i Bolyais Öregdiákok Baráti Köre követ állított emlékére Mv.-en a ref. temetőben a két Bolyai sírhelyének közelében (Kiss Levente alkotása, 2001. nov. 1. S. V. Utcát neveznének el K. B. tanárról (Vásárhelyi Hírlap, – F. m.: A Marosvásárhelyi Református Kollégium-Bolyai Farkas Líceum 440 éves története 1557–1997 (Mv., 1997); A Két Bolyai alakja a magyar szépirodalomban (Mv., 2007); szerk. = Füzetlen orientál gyöngyök: Bolyai Farkas aforizmái (Mv., 1994).
Irod.: Aranykorszak; Bottoni 2008; Felavatták dr. K. B. emlékkövét (Nú., 2001. nov. 2.); Gáspár Botond: Neki köszönhető, hogy a Bolyai az Bolyai (Vásárhelyi Hírlap, 2010. nov. 18.); Kiss Zsuzs: Tiszta lángként világított (Nú-, Múzsa 526. sz. 2002. febr. 9); Madaras; Mv. és a háború; Máthé Márta-Haller Béla: A mv.-i Ref. Koll. alapításának 450. évfordulójára (Magiszter, 3–4. sz., 2007); Nagyjaink; [Nekrológ] (Nú., 2000. nov. 8.); Oláh Tibor: Füzetlen orientál gyöngyök (Nú., 1994. júl. 6.); S. V.: Utcát neveznének el K. B. tanárról (Vásárhelyi Hírlap, 2014. ápr. 17); Todea 2013; (weisz): Az Országos Konferencia küldöttei: K. B. (V. Z., 1972. júl. 2.);