Menu
Szászrégen, 1846. júl. 31., † Nagyváradi állomáson, 1908. jan. 8. Kv-on a Házsongárdi temetőben nyugszik.: irodalomtörténész, nyelvész, esztétikus, régész, költő. – Apja serfőző. Oszkár kultúrtörténész öccse. – Olyan erdélyi szász családból származott, amelyben egyarént jól beszélték az itt élő három nemzetiség nyelvét, Tanult a szászrégeni elemi iskolában, Kv.-on az Unitárius Koll.-ban (1858–), Besztercén az Ev. Gimnázium német osztályában, ahol érettségizett (1864). Egyetemi tanulmányai: a heidelbergi egyetem Hittudományi Kara (1866. nov. 11.), ahol Eötvös Lóránd is tanulótársa volt; a lipcsei egyetem Bölcsész Kara (1868–69), ahol Friedrich Nietzsche volt évfolyamtársa, itt megismerte Schopenhauer filozófiáját; a bécsi egy. Bölcsész Kara (1869) Megkezdte fordítói tevékenységét Petőfi 73 költeményét német nyelvre fordította (1866). A lipcsei egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett pedagógiából és filozófiából (1872). Hazatérve az újonnan alakult kv.-i egyetem német katedrájára nevezték ki tanárnak (1872–), utóbb egyúttal a francia és olasz nyelv jogosított tanára; a bölcsészet-, nyelv- és történettud, kar dékánja (1888–89), majd az egyetem rektora lett (1894–95). Több európai országba tett utazást és Algériát is bejárta (1882 és 1884-ben). Kv.-ra utazása közben, a vonaton halt meg. Jelentős irodalomtörténész. Fő kutatási területei: Petőfi Sándor alkotó munkássága, a német filozófia 19. sz.-i és az összehasonlító világirodalom tanulmányozása volt. Elsőként foglalkozott összehasonlító világirodalommal. Széles körű kapcsolatokat épített ki külföldi tudósokkal. Sokat tett a m. irodalom, elsősorban Eötvös és Petőfi munkásságának a külfölddel való megismertetésében. Brassai Sámuellel megalapította és szerkesztette az Összehasonlító irodalmi Lapok-at (1877–88), melynek címe a 3. évfolyamtól az Acta Comparationes Litterarum és a Fontes Comparationis Litterarum Universrum c. lapot, amelyeket szerkesztett és több nyelven adott ki Kv.-on és Londonban (1877–90). Az összehasonlító irodalomtörténet folyóirat címét eleinte 6, azután 9, majd 12 nyelven írták a borítójára és cikkeit több, mint 20 nyelven közölték. Több mint 120 tanulmányt és cikket írt különböző nyelven, az első ilyen tárgyú folyóirat volt Európában. Több mint száz kiváló külföldi tudós nyert meg lapja számára munkatársul. Cikkei megjelentek a Történeti Lapokban; a M. Polgárban; a Petőfi-Társaság Lapjában; a Koszorúban; az Ellenzékben; a Kelet Népében. A Petőfi Társ. (t. 1876), az Erdélyi Irod. Társ. tagja (t. 1905). Tagja a frankfurti Freies Deutsches Hochstift, a philadelphiai Antiquarian and Numismatic Society, az American Philosophical Society, a lipcsei Akademisch-Philosophischer Verein, a palermói kir. tud. akad., a bp.-i Királyi Tudományos Akadémiának és más tudományos társaságoknak. – F. m. : Petőfi, Gedichte. (München, 1867.); Die Nacht des Weins (Genf, 1869); Alexander Petőfi (Leipzig, 1871); Stellung, Maas und Methode der Philosophie in der Gymnasial-Pädagogik (Leipzig, 1872); Schopenhauer Arthur bölcselmi elődei (Kv., 1873); Petőfi pamphletistái és panegyristái (Kv., 1874); Petőfi Sándoron…poétánkon megpróbált, legutolsó erőszakról szóló, kurta, de igaz hűséggel elbeszélt história (Kv., 1874); A kritika irodalomtörténet fogalmáról (Bécs, 1875); Petőfi nicht werth von ungarischen Universitäten gefeiert zu werden (Bécs, 1875; 1884); Grün Anasztáz (Kv., 1876); Die verhängnissvollen Tränen (Kv., 1877); Akademisch-philosophische Sänge und Klänge (Leipzig, 1877); Petőfi Ausztriában és Ausztráliában (Kv., 1878); Die Rätsel und Vexierfragenpoesie der Szekler (Kv., 1878; 1880); II. Oszkár király szkáld költeményei (Kv., 1878); La réforme litteraire en Europe (Kv., 1878); A műfordítás alapelvei Petőfire való tekintettel (Kv., 1879); Az Eddabeli Atlamal és a gót ó-izlandi hagyományok magyar tanúságai (Kv., 1880); A sziciliai Petőfi iskola (1880); Fritzlaui Hermann Sente Elsebétje (Kv., 1880); Die Rätsel- und Vexirfragenpoesie der Szekler (Kv., 1880); Kantiana Hungarica (Kv., 1881); Das sogeannte Skolian des Hybrias (Kv., 1881); Petőfi: Eperjesi vérpad. (Ein unbetileltes Fragment aus des Dichters Nachlass (Kv., 1881); Petőfi jelszava (Kv., 1882; 1885); Petőfi’s Wolken (Lübeck, 1882); Edda hősénekei (Leipzig, 1882); Die Minckwitzische Ode, ihr epitheton ornans und Neologismus (London, 1882); Goethe’s Weltliteratur (London, 1882); Zur Lehre von versteckten Praefix (London, 1882); La Préambule Selinuntine et le Dieu Povos (Palermo, 1883); Les trois L de Dante (Firenze, 1883; Kv., 1886); Solidarität des Astarte- und Madonnacultus (Kv., 1884); Das verstärkte Praefix (Kv., 1884); Palaeográfíai és szövegkritikai észrevételek az Eddahoz, jelesen az Atlamár első részéhez (Álomjelenet) (Kv., 1885); Száztizenegy nap Carthago romjain (Kv., 1885); Istar és Isolt (Kv., 1885); Folksongs of the Acta comp. (Philadelphia, 1885); Scheffel als Mensch (Hermannstadt, 1886); Denkmünze zum Centenárium Schopenhauers (Kv., 1886); Die Monstanz (Kv., 1886); Die Mütter. Anregung zu neuer Deutung der schwierigsten Scene des II. Theiles des Faust. (Kv., 1888.; Lomnitz Hugo névvel); A philosophia fogalma új szempontból (London, 1894); Das moderne Zeitungswesen… (Leipzig, 1897); Bokila (Beszterce, 1906); M. H. Petőfi-tanulmányai. Kiad., bev., jegyz. Barabás Ábel (Bp., 1909); Dante három L-je (Kv., 1910).
Irod.: Berki 2012; Egyed Dániel: Az összehasonlító irodalomtudomány első orgánuma (Könyvtári Szemle, 4. sz., 1971); Egyed Dániel: Az iridalomtudomány hazai úttörője: Emlékezés Meltzl Hugora (Új Élet 1970. 18. sz.), Gaál; Gaál 2001; Gulyás; Kozma Dezső: Regionalizmus és egyetemsség változó világban (Székelyföld, 2007. aug., 8. sz.); Kozma Dezső: M. H. és a m. irodalom (Korunk, 2009. okt., 10. sz.); Kőváry László: A száz éve élt dr. Brassai Sámuel pályafutása és munkái (Kv., 1897); Kristóf György: M. H., a kv.-i Petőfi irodalmi iskola megalapítója = Emlékk. K.L. 80; Málnási; MÉL; Molter 1.; A Petőfi–ház története és katalógusa (Bp., 1911); Pintér; Poszler György: Házsongárdi Bolyongás – a Délnyugati Szöglet (Korunk, 2000, 7., 12–22.); Profiluri reghinene; Regh. cult. 2.; RNL; Schöpflin Aladár: A m. irodalom története a XX. században (Bp., 1937); Szabó–Simon–Szögi; Szigetvári Iván: A százéves Petőfi (Bp., 1922); Szinnyei; Szinnyei J.; Todea 2013; ÚIL; ÚMÉL
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE