Mv., 1851. jún. 3. † : jogász, államtitkár. – Középiskoláit Gyulafehérvárt, jogi tanulmányait pedig a bp.-i egyetemen végezte (1873) s ugyaneben az évben ügyvédi oklevelet nyert; ez időtől fogva Gyulafehérvárt mint gyakorló ügyvéd működött. Az erdélyi püspöki uradalomnak (1876–), később a gyulafehérvári r. k. káptalannak is ügyvédje volt és képviselővé választásáig a gyulafehérvári ügyvédi kamara titkára. Tagja Alsófehérmegye törvényhatósági és közigazgatósági bizottságának; az erdélyi róm. kat. státusgyűléseken az ügyek előkészítésére kiküldött bizottság előadója (1883–93), a státus-igazgatótanácsának tagja (1889–); a gyulafehérvári kerület egyhangúlag választotta szabadelvű párti képviselővé (1886. jan.). Tagja s több ízben előadója volt a mentelmi és összeférhetlenségi bizottságoknak, jegyzője az igazságügyi bizottságnak és több javaslatnak előadója, tagja a bányatörvény kodifikációjára kiküldött szakbizottságnak. Részt vett a kormány által bányajogi és erdélyi birtokrendezési kérdésekben, a büntetőtörvény módosítása és a polgári perrendtartás tervezetének megvitatásában; tagja a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak (1894–); az igazságügyi miniszteriumhoz államtitkárrá nevezték ki (1902–). Cikke a Jogtudom. Közlönyben. Országgyűlési beszédei a Naplókban (1886 óta) vannak.
Irod.: Rugonfalvi Kiss; Szinnyei; Új országgyűlési almanach (Bp., 1888)
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE