MOLNÁR Gábor, sepsi-nagybaczoni

Mv., 1900. jan. 11., † Fülöpszállás, 1945. febr. 26.: páncélos alezredes. – Nagyapja M. M. József nemzeti szabadságharcos tiszt, a marosszékivel egyesített Mv.-i Honvédegylet elnöke volt. M. Géza takarékpénztári könyvelő és Jancsó Eszter fia. Felesége: Boldizsár Mária. – Nagyváradon tanult a hadapród iskolában, ahol végzéskor zászlóssá avatták (1917. szept. 1.). Az orosz fronton volt szakaszparancsnok. Hadnagy (1918), a 14. honvéd gyalogezreddel Erdélybeben harcolt. Román fogságba esett (1919. máj. 2.- jún. 19.). A Nemzeti Hadseregben főhadnagy (1923), százados (1928), a Ludovika Akad.-án oktatótiszt és fegyverismeret tanára (1929), majd határőr-parancsnok, őrnagy (1940. szept. 1.–), páncélvadász zászlóalj parancsnooka (1943. szept. 1.–), alezredes. Orosz fogságba esett, vérhasfertőzében halt meg Fülöpszálláson. Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Háborús Emlékérem, II. oszt. Tiszti Katonai Szolgálati Jel, Hadseregparancsnoki okirati elismerés (1939), Kormányzói Dicsérő Elismerés M. Koronás Bronzérem (1940), Vezérkarfőnöki okirat elismerés (1940), Erdélyi Emlékérem (1941), Nemzetvédelmi Kereszt (1943). A Hazáért hősi halált halt törzsttiszté nyilvánították(1947).
Irod.: Erdővidék; Nagybaczoni Molnár Ferenc: Világháborús mv.-i tiszt is tagja lett a Vitézi Rendnek (Vásárhelyi Hírlap, 2010. szept. 28.); Tg.–Mureș – Mv.