MOLNÁR István, §

Bordos, 1910.dec.17., † Székelykeresztúr, 1997. jan. 10.: tanár, etnográfus, muzeológus. – M. Kálmán, ref. lelkész és Sárosi Julianna fia. Az apja tragikus hirtelenséggel elhunyt (1915. dec. 17.). Ravában, a pap Sárosi József nagyapánál éltek, akivel majd Szentgericén (1928–) folytatták életüket. – Ravában volt elemista. A székelykeresztúri unit. gimn.-ban tanult és érettségizett (1922–29), Kv.-on az Unit. Teológia hallgatója (1929–35), majd a Bolyai egyetem földrajz-történelem szakán szerzett oklevelet (1935); doktorált (1948). Székelykeresztúron az Unit. Gimn. (1936–48), azután a Tanítóképző (1948–56) tanára; elvállalva a történelem-filológiai, ill. a természetrajz-, rajz- és művészettörténeti szertárak anyagának szakszerű gyarapítását. Diákjaival és tanártársaival sikerült megteremtenie az iskolai, majd városi tájmúzeumot (1946), amelynek alapító-vezetője, igazgatója (1946–77). A tájmúzeum révén jelentősen hozzájárult mind a város, mind vidéke fejlődéséhez. Gyűjtötte a hagyományos foglalkozások tárgyait, a paraszti foglalkozások eszközanyagát: az ipari szerkezeteket, a kismesterségek, háziipari ágak, a földművelés, állattenyésztés és gyűjtögető gazdálkodás tárgyi maradványait. Rögzített népszokásokat, a népi gyógyászati eljárásokat és a népművészeti kincseket. Az ifjúság figyelmét a népi kultúra jelentőségére, s előszeretettel vett részt a helybeli népművészeti szövetkezet dolgozóinak szakmai képzésében. Kutatási területe : népművészet, népi kismesterségek, népi gyógyászat, népszokások. Tagja a M. Filológiai Társ., a M. Néprajzi Társ., a Kriza János Néprajzi Társaság, EME, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek. Néprajzi dolgozatai, közlései, tanulmányai, cikkei a : székelyudvarhelyi Székelység, Erdélyi Múzeum, Néprajzi Közlemények, Miscellanea Etnographica, Etnographia, Aluta, a Székelykeresztúri Múzeum Emlékkönyve, Népismereti dolgozatok, Keresztény Magvető, Művelődés, Vörös Zászló, Hargita, Megyei Tükör, Hargita Kalendárium, Acta Hargitensia, Hargita Népe- ben jelentek meg. Jelentősek helytörténeti kutatásai, így egy cikksorozata a Művelődésben Székelykeresztúr városszerkezetének kialakulásáról (1978–79). Faluról falura c. helytörténeti sorozatában a Hargita Népe hasábjain Csehétfalva, Tarcsafalva, Székelyszentmihály, Bencéd, Kobátfalva, Tordátfalva, Székelyszentmiklós, Kiskede, Nagykede, Rugonfalva bemutatásával járult hozzá a szülőföld ismeretéhez (1991–92). Székelykeresztúr város első diszpolgára (1995. jan. 18.). Az EMKE Bányai János-díjassa (1996. nov.). A székelykeresztúri múzeum ma a nevét viseli. – F. m.: Sóvidéki keresztszemesek (Molnár Kálmánnal; Csíkszereda, 1971); Csontkarcolatok, porszaruk rajzai (Ughy Istvánnal; Csíkszereda, 1975); antológ.: Népismereti dolgozatok (Buk., 1976, 1977, 1980), Dunamenti népek hagyományos műveltsége (Bp., 1991); szerk.: A Székelykeresztúri Múzeum emlékkönyve (1974).
Irod.: Balázs Dénes: M. I. (Örökségünk, 4. sz., 2008.); Bölcsőringató; Bölöni Domokos: A száz éve született M. I.és szülőföldje tájai: Bordos és Székelykeresztúr (Nú., Színes Világ, 2011. jan. 8.); Imreh István: Egy ember, egy intézmény, egy kísérlet. (Utunk 1971/44); Kelemen KKACs, Molnár; RMIL; Sepsiszéki