MOLNÁR János, alsócsernátoni

Mv., 1825. febr. 6., † Mv., 1863. szept. 1.: teologiai bölcsész tanár. – Szülei: M. Sámuel teol. tanár és Antal Borbála.Testvérei: M. György, Zsigmond és Mária, Incze Jánosné. Felesége: Szilágyi Nagy Anna (1840 – Mv., 1901. szept. 22.). Nevelt fiai: M. Gábor és János (1863 – Mv., 1882. márc. 27.). – Mv.-en kezdette és Nagyenyeden folytatta; Naláczy-féle ösztöndíjas, osztálytanító volt a legfelső osztályban és három évig könyvtáros. Bécsbe ment az orvosi pályára (1847); de 1848-ban az ottani mozgalom miatt hazajött Mv.-re és mint püspöki titkár Mv-en letette a papi szigorlatot (1850). Innen hívta meg a mv.-i Ref. Koll. előljárósága Török János elfogatása után az általa tanított bölcselet-teologiai tantárgyak folytatólagos előadására és a görög nyelv tanítására (1852. febr. 25–), segédtanár egyévig, majd (1853- 63) rendes bölcsészettanár volt. Igazgatónak választották Szász István helyett (1854–) ezt a tisztséget 8 évig töltötte be. Hegedűs János eltávozásával nyomdafelügyelő volt (1857–61). Vizsgáló elnök volt a Mv.-en és Bonyhán tartott zsinatokon (1859–60) és az elsőn fölszenteltette magát pappá. Kászonjakabfalván volt gyógykezelésen, és ott halt meg. Nemcsak tanított, tanult is, folytonosan haladott a korral, az egyházi és papi tudományokban is képezte magát, gyakran felkérték ünnepélyek alkalmával szónoklattartására. Foglalkozott a nőnevelés kérdéseivel. Cikke a Marosvásárhelyi Füzetekben (I. 1860. 58–87. és 144–162. l. Hazaszeretet növelési szempontból, Diszterweg után viszonyainkra alkalmazva). Kézirata: Gyászbeszédek gr. Teleki László, Moós István ügyvéd, Szász István tanár felett; a Kazinczy-ünnepen tartott beszéde; temetési és más templomi imák; iskolai évnyitó és évzáró beszédek.
Irod.: Csekme; Gyászjelentő; Időtár 2; Koncz; Pálmay József; Parádi; Rugonfalvi Kiss; Szabó-Szögi; Szinnyei