NAGY Géza, id.

Kutyfalva, 1887. máj. 21., † Kv., 1971. ápr. 5. a Házsongárdi temetőben nyugszik: ref. lelkész, teológiai tanár, egyház­történész. – Ifj. Géza, István és abódi N. Béla apja, Endre testvére. – A középiskolát a mv.-i Ref. Koll.-ban végezte (1904), majd a kv.-i ref. teoló­gián (1904–08), a berlini (1908–09), a baseli egy. teol. karán tanult (1909–10); közben filozófiát is hallgatott. Kv.-on letette a II. lelkészképesítő vizsgát és ref. lelkészi oklevelet szerzett (1909). Kutyfalván esperes apja mellett segédlelkész (1910–12), Székelyszenterzsébeten lelkész (1912–25). Az I. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített (1914–15), menekültként Debrecenbe került, ahol sebesültápoló, Bécsben és Alsó-Ausztriában tábori lelkész volt. Magyarbikalra került lel­késznek (1925–27); teol. doktori oklevelet szer­zett Debrecenben (1927). A kv. Ref. Teológia magán­tanára (1926–49), egy­háztörténetet tanított. A román hatóságok nyomására több tanártársá­val együtt nyugdíjazták (1948. nov.). Tanulmányokat, kritikákat, ismertetéseket közölt a : Ref. Szemle, Theol. Szle [Debrecen], Erd. Múz., Prot. Szle, Az Út, M. Nép, Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Kiáltó Szó, Ref. Család, Harangszó-ban. A kv.-i Kálvinista Világ szerkesztője (1929–31). Irodalmi munkássága je­lentős; sok műve kéziratban maradt. A Károly Gáspár Irod. Társ. (1931), az EME rendes tagja bölcsészet-, Nyelv – és Történettud, szakosztályának választ­mányi tagja, az egyesület titkára (1942–47). Venczel József mellett szerepe volt a kv.-i BTE létrehozásában. A M. Népi Szövetség oktatási szakértője (1946–49). Letartóztatták (1952), és ítélet nélkül a Duna–csatornához deportálták, elítélték (1953) és kiszabadult (1954). Az erdélyi ref. egyházkerület belmissziói bizottságának választmányi tagja volt, a bázeli egy. t. doktora (1969). – F. m.: A keresztyénség jövője ( Székelyudvarhely, 1922); Kálvinista jellemképek (Kv., 1930); Barth theologiájának előzményei, kritikája és jelentősége (Debrecen, 1931); Az erdélyi ref. népiskola története (Segesvár, 1932); The influence of the reformed church of the political history of Transsylvania (Edinburgh, 1933); A kapitalizmus jövője és a kálvinizmus (Deb­recen, 1933); Zwingli (Kecskeméthy István Emlékk. Kv., 1934); Múltunk megbecsülése (Hátszeg, 1934); Die teologische Fakultät von Klausenburg (Basel, 1935); Ein Pionier der Kirchenunion im ungarischen Protestantismus (Basel, 1935); A belmisszió nyomai az erdélyi református egyház ré­gebbi történetében (Kálvin és a kálvinizmus.Debrecen, 1936); Kálvin hatása Erdélyre (Debrecen, 1936); Akik kősziklára építettek (Kv., 1937); Az Ige hódító útja (egyháztört, tankönyv; K­v., 1939); Geleji Katona István személyisége, levelei alapján (Kv., 1940); Társadalmi ellentétek a régi erdélyi református egyházban (Kv., 1942); Az erdélyi ref. templomok története (M. ref. templomok. Szerk. Kováts J. István. Bp. 1942); A nagyenyedi Bethlen­kollégium tudományos gyűjteményeinek tör­ténete (Kv., 1947); Borosnyai Lukáts János élete és naplója (Kv., 1973); Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéből (Bp., 1985); A Kolozsvári Református Theologiai Fakultás története (Kv., 1995); társsz.: Valláskönyv. Imre Lajossal, Maksay Alberttel (elemi isk. tankönyv; Kv., 1937); szerk.: Külföldön bujdosó erdélyi ifjak levelezése. Szenvedő papok, szenvedő egyhá­zak (Kv., 1933).
Irod.: Ba­logh Béla: N. G. (Akik jó bizonyságot nyertek. A Kolozsvári Ref. Theologia tanárai 1895–1948. Szerk. Kozma Zsolt. Kolozsvár, 1996); EM; Gaál, Gulyás; György 1926; Házsongárd; Horváth István: Dr. N. G. 80 éves. Bibliográfiával (Ref. Szemle 1967/3); Járosi Andor: Dr. N. G.: Kálvinista jellemképek. (Pásztortűz 1931/2); Járosi Andor : N. G.: Akik kősziklára építettek. (Pásztortűz 1937/23–24.), MÉL; Nagy Ödön; RMIL; RÚL; Szabó-Simon:Szögi, Tófalvi, 5; Tőkés István; ÚMÉL, ÚMIL