NAGY Jenő, §

Nagyszeben, 1891. dec.15., † Mv., 1980. máj. 8.: gyógyszerész, szerkesztő. – Apja katonatiszt volt. Felesége Bartha Etelka (–1965). Gyermekei: Márta (Mv., 1922. ápr. 2.-Mv., 2012. febr. 15.) Buka Ferencné és Jenő, gyógyszerészek. Középiskoláit szülővárosában és Nagyenyeden végezte, gyógyszerész gyakornok Gyulafehérváron, Kv.-on a FJTE-en szerzett gyógyszerészeti oklevelet (1914. jún. 23.). Részt vett az I. vh.-ban, katonai gyógyszerész hadnagy a 82.-es székely gyalogezredben, az olasz fronton érte a háború vége, megsebesült (1914–18). Katonai Kitüntetései: Signum Laudis, a Károly Csapatkereszt és még számos emlékérem. Szászrégenben a Czopelt-gyógyszertárban dolgozott (1918. okt. 1. – 1919. ápr.1.). Mv.-re telepedett (1919), Osváth Károly (1885–1951), gyógyszerész alkalmazta. Magánpatikát nyitott Szent György gyógyszertár néven a Szentgyörgy téren (1920. szept. 21.–49. ápr. 4.), jele a Kolozsvári testvérek sárkányölő Szent György szobra volt. Nagy forgalmat bonyolított le. Nála volt alkalmazott Turcu Augustin (1930), Orlik Mária (sz. Mv., 1904–), aki rövid ideig dolgozott (1942. jan.-aug.) és Nagy Matild (sz. Bp., 1900. dec 3.) gyógyszerésznő (1942. febr.–1948. aug.) és ifj. Nagy Jenő (1946–49). A gyógyszertárak államosítása (1949. ápr. 2.) után kitették lakásából is. A Romániai Általános Gyógyszerész Egyesület erdélyi és bánsági kerületeiben a Marostorda, Kisküküllő, Csík és Udvarhely megyék szervezetének ügyvezető alelnöke (a 20-as évektől). Elsőként szerkesztette Molitórisz Pállal együtt a háromnyelvű Gyógyszerészek Zsebnaptára első három évfolyamát (1921–23). A gyógyszertárak államosítása után kitették lakásából, a mv.-i Albina téren CFR patika létrehozásával bízták meg, melyet nyugdíjazásáig, 79 éves koráig vezetett (1949–69). Sportolni egyetemi hallgató korában kezdett Kv.-on az EAC színeiben vívott, tornászott ás atlétizált, számos I. II. III. helyezést ért el. Tornászott és atlétizált a MSE színeiben, részt vett Buk.-ben Románia első atlétikai bajnokságán (1920) Az MSE választmányi tagja (1919 – ), az atlétikai szakosztály elnöke (1921–); a torna szakosztály megalapítója (1923–), ügyvezető alelnöke és tornásza évtízedeken át.Az 59 férfi és 98 női tagú szakosztély tornaünnepélyen mutatkozott be a Ref. koll. tornatermében (1924. febr. 24.). Később az egyesület főtitkára, majd ügyvezető elnöke (1929–39), az atlétikai szakosztály elnöke (1924). A futballpályát a nagyállomás mellől a ligetbe költöztették, a vikend telepet is ők építették. A legnehezebb időkben vezette az egyesületet példás öntudattal és nagy anyagi és erkölcsi áldozatokkal. Munkásságáért ez egyesület örökös tiszteletbeli tagjává választotta (1933). Gyógyszerészeti tevékenységéért a Szegedi Orvostudományi Egyetem arany (1964), gyémánt (1974) és vas díszoklevelet (1979) adományozott számára. F. m.: Gyógyszerészek czimtára és zsebnaptára az 1921. évre (1. évt.; Tg.M. – Mv.); antológ.: Az athletikáról = Illyés; szerk.: Almanachul farmaceutic –Gyógyszerészek zsebnaptára – Pharmazeutischer Almanach ( II. évf. 1922.; Molitórisz Pállal; Cluj-Kv..-Klausenburg); Keresztény Magyar Közéleti Almanach (III. köt.: Erdély; Bp., 1923).
Irod.: Dörnyei 2005; Erdélyi ezredek; Genersich; Gyárfás L. Miklós: N. J. (V. Z., 1979. szept. 16.); Gyárfás 2013; Időtár 3; Illyés; Mv. tört. 2.; [Nekrológ] (V. Z., 1980. máj. 9.); Oláh; Péter H. M.; Péter H. M. 2013; Pluhár; RMIL; Sipos; Tamás Miklós: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Erdélyben 1512-től 1920-ig (Bp., 1990)