NAGYFALUSI Jenő

Segesvár, 1901. aug. 30., † Ukrajna, 1944: tanár, költő, író, műv. író. – Szegeden érettségizett (1919). Irod. indulását Juhász Gyula támogatta. A pécsi egy.-en francia-német szakos tanári ok­levelet szerzett (1927), és a Lázár Piroska m. Leánygimnáziumbaban tanított, évekig áll. Ösztöndíjas volt Francio. És Svájcban. Munkaszolgálatosként a keleti fronton halt meg. Pécsett a Symposion c. fo­lyóiratot és a Kronos-könyvek sorozat szerk. (1925-től).Műfordításai megjelentek a Szegedi Naplóban (1920–21), Új Almanachban (Bp., 1941). A Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja. – F. m.: Az Isten derengése : Ver­sek (Pécs, 1924); A jegenyék szava. Pacsirták az éjszakában. Dalok a napszállatról : Versek (Pécs, 1924); A tudat, vallás és történelem kez­detei (Bp., 1937); Van Gogh (Bp., 1938); fordító: G. Eliot Smith : Kezdetben. A civilizáció eredete (Bp., 1936); G. Eliot Smith : Az árja kérdés (Bp., 1936); V. Gordon Childe : Fejlődés a természetben és a társadalomban (Bp., 1937).; F. D. Klingender : A modern művészet (Bp., 1938).
Irod.: Gulyás; ÚMÉL; ÚMIL