XVII sz.† ? 1660., : szobrász, sírkőfaragó. – A Szepességből települt Nagyszebenbe, tagja volt a szebeni kőművescéhnek (1648–). Sírköveinek alapmotívumai: az elhunyt mell – v. életnagyságú domborműve, címer, jelképes alakzatok, virág – v. gyümölcsmotívumok; mindezt dór féloszlopok, fönt félköralakú, gyakran szárnyas angyalfejeket ábrázoló ív zárja közre. Mintaképe Hunyadi Jánosnak a gyulafehérvári szegyh-ban őrzött síremléke és Haller Péter szász ispán sírköve (1569), melyet egy nürnbergi mester készített. Műveiben reneszánsz motívumokat őrzött és a szebeni hagyományokat folytatta. Szász patriciusok, egyháziak, erdélyi nemesek, a Bethlenek és Apafiak és a havasalföldi vajdák részére dolg. Művei erdélyi szász tp-okban (Nagyszeben, Medgyes, Szászkézd, Nagysink, Berethalom, Keresztényfalva, Nagydisznód, Szászorbó, Segesvár, keresdi Bethlen-kripta) és a M. Nemz. Múz-ban (Apafi György síremléke). Részben az ő alkotása a kolozsvári Farkas u. ref. tp. szószéke. A keresdi Bethlen-kastély építésében is részt. A segesvári nagytemplomban faragta Helfner György síremlékét és még több emléktáblát. Irod.: Éber; MKL