NOVIŢCHI Vladimir

Cetatea Albă, Moldova Köztársaság, 1917. szept. 8. † No., ? , 2003. dec.: vitorlázórepülés-oktató, vitorlázórepülőgép-tervező és -építő. – Jelentős szerepe volt a régeni Vitorlázórepülőgép-gyár (IPEIL/IFIL/CIL, Reghin) megalapításában, beindításában és műkődésében (1950. márc. 1 – 1974.). Elemi isk.-t, gimnáziumot és lic.-t Temesváron végzett, ahova, apja korai elvesztése után, anyjával költözött (1919). Ott érettségizett (1936), majd a temesvári Poltechnikai Intézet hallgatója (1936.38), de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Popeşti-Leordeniban és Alexandriában elvégezte a pilotaisk.-t, majd Barcaszentpéteren (Brassó) a motor nélküli repülőoktatói isk.-t, ahol elsajátította a vitorlázógép-építést, – asztalosságot, -mechanikát és repülésfelszerés gyártását. Egy lengyel mérnökkel, Witold Kasprzykkal, elkészítette egy vitorlázórepülőgép tervrajzait. (1939–41) Megkapta a repülésoktatói és technikai műhelyvezetői oklevelet (1941). Ezután Barcaszentpéteren alkalmazták ezekben a funkciókban (1941–42), majd Câmpinán a Repülős Isk.-ban repülőoktatóként dolgozott (1942–43). Katonai szolgálatot az 1.sz Vadász Flotilánál teljesített, ahol a Technikai Osztályon tevékenykedett. Innen ideiglenesen Aradra (1944.máj), Buk.-be (jún.), Caracalba (aug), majd Barcaszentpéterre helyezték, ahol leszerelték, és civilként megtelepedett (1945). Ott sokoldalú szakmai és társ-i tevékenységet fejtett ki.A Rom. Sportrepülés Bizottsága és a Faipari Minisztérium megbízta a régeni vitorlázórepülőgépek gyártásának beindításával és vezetésével (1950. márc.1 – 1974). Ennek érdekében szaktanfolyamokat szervezett, szerszámokat és felszereléseket tervezett és állíttatott elő, megszervezte a termelést, növelte az épületek területét. Közvetlen irányítása alatt állították elő az Rg–1, Rg–2, Rg5, Rg–6 és Rg–7 vitorlázógépeket ( együttműkődve Hans Polen – és Bitto Ştefannal), valamint megtervezett egy helikoptert és egy nádarató gépet is. Miután a régeni gyár a sportszer gyártásra tért át, (1960–) a Fém Részleget vezette (1969. márc. 1.–), majd a Mechanikai-Energetikai és Beruházási Osztályt (1970. dec.12–). Néhány év múlva áthelyeztette magát Brassóba a Léghajóépítő Vállalathoz (1974), ahol nyugdíjazásáig dolgozott (1982). Feleségével áttelepedett No.-ba (1992). Számos hazai és nemzetközi elismerésben és kitüntetésben volt része: Steaua Stahanovistului; Diploma Flamura Stahanovistului (1952); Medalia Muncii (1953); Medalia R.P.R. (1954); Premiu de Stat (1954); Paul Tissandier Diploma a Nemzetközi Aeronautikai Szövetségtől (1992). – F. m.: Costrucţii de planoare (Buk., 1953.).
Irod.: Bartos –Bitto-Magyary