PÁLFI János, § Pálffy János

Máréfalva, 1874. máj. 15, † Mv., 1958. nov. 6.?: r. k. pap, vértanú. Sírja ismeretlen. – Székelyudvarhelyen és Gyulafehérváron tanult és pappá szentelték (1899. júl. 6.). Káplán Zetelakán, Brassóban hitoktató (1901–15), Gyulafehérváron zárdalelkész, majd plébános Marosportuson, Marosillyén, Jobbágyfalván (1918. febr. 2.–57). Minden társadalmi, hitbuzgalmi és hazafias egyesület működésében részt vett. A tanítóválasztást irányította, az egyházi épületeket épségéért biztosítást kötött, az I. vh. Idején elvitt haran helyett Udinében harangot öntetett és felszentelték (1939. febr. 2.). Az egyházi vezetés határozatára az iskolába bevezettették a gázfűtést (1946), kántortanítói lakást építtettek (1946–47). Segédlelkésze Borbély Gábor lett (1957. okt. 17.–). Nyárádszeredában szolgált (1958). A terménybeszolgáltatások idején a „kulákplébános” a nyárádszeredai átvevőközpontba vitte szekérrel a gabonát. Útközben, azzal az ürüggyel, hogy nincsenek rendben a papírok, elkobozták a szállítmányt, s azt nem számították beadásnak. Házkutatást tartottak, azután a mv.-i hadbíróság a ‘hatóság megrágalmazása és a szocialista rend megdöntésére irányuló tevékenység’ miatt gyorsított eljárással 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, meghalt a mv.-i börtönben. Bár a kolozsvári föllebbviteli tárgyalás előtt meghalt, ítéletét helybenhagyták. – F. m.: Ifj. kalauz. A serdültebb ifj. használatára (Kv., 1928).
Irod.: Csíkfalva; Ferenczi Sándor 2009; Maros-küküllői főesp.