PALLOS István, K.

Segesvár, 1881., † ?: költő, író, zeneszerző. –A nagyenyedi ref. tanítóképző majd a tordai állami főgimnázium tanára volt. Elhagyta Erdélyt (1919) és Bp-en a keresk. akadémia r. tanára lett. Versei jelentek meg a Kv.-i Újság és az enyedi Alsó Fehér, Bp.-en az Erdélyi Hírek-ben. Irt több ifjáségi színdarabot : Tamás, Szuhay Mátyás, András polgár, Társasjáték, Egy darabka élet – ez utóbbi színpadi sikereket ért el. Zeneköltészettel is foglalkozott : még kollégista korában megzenésítette Baron László dr.: Nézegetem este sírva c. versét; első nagyobb zenei próbálkozása : Sámson c bibliai daljáték; dalai Tíz magyar dal és nóták c. jelent meg; a háború alatt 30 zenés lev. lapja látott napvilágot; az országos Gyóni ünnepélyre megzenésítette a költő Ének P. megvételére c. költeményét; majd Ábrányi Emilnek : Margit dalai c. művét és a Petőfi centenárium alkalmával több versét. A háború alatt több templomi fohászt írt melyek előadásra és kiadásra is kerültek. Írt egy Finánc csárdást is. Rövid ideig felelős szerkesztője volt a Hazaszeretet c. ifjásági lapnak. Titkára a La Fontaine Irod. Társaságnak. – F. m.: Amit a szív beszél: Versek (Nagyenyed, 1905); Nevető való : Humoreszkek (Bp., 1923); Oly mindegy : Humoreszkek (Bp., 1924); Halak az aquariumban :Elbesz. (Bp., 1930).
Irod.: MIL (1926); ÚMIL