PAP JÁNOSSY Béla; P. Jánossy Béla; Jánossi Béla; Álneve: Igric

Erdőszentgyörgy, 1883. okt. 20., † Kv., 1945. ápr. 23.a házsongárdi temetőben nyugszik : író, költő, kritikus, szerkesztő. – Középiskoláit a székelyudvarhelyi R. K. Gimnáziumban végezte (1903); a kv.-i egyetemen szerzett jog- és államtudományi doktorátust (1908). Irodalmi működése 1905-ben kezdődött : verseit közölte az Erd élyi Lapok Az Ellenzék szerkesztőségében dolgozott (1905–10); fogalmazó a kv.i városházán (1910–). A R. K. Státus titkára (1910–), a pápai Nagy Szent Gergely Rend lovagja, osztályelnöke volt a Nagyváradon működő Katolikus Akadémiának; a Kolozsmonostori r. k. egyház főgondnoka volt. Tagja volt a temesvári Arany János Társaságnak és a bp.-i Petőfi Társaságnak. felelős szerkesztője a Hírnöknek (1921–44), a Magyar Népnek (1943–44). Irodalmi működése 1905-ben kezdődött : írt verseket, műkedvelő színpadok számára színdarabokat, amelyek közül kiemelkedő sikert aratott a Thüringia rózsája, amelyet a kv.-i színház mutatott be (1931. nov. 20), regényeket amelyeknek tárgyát zömmel a szentek életéből merítette. A román Csillagrend tisztje kitűntetések jelzik tevékenységének egyházi és világi elismerését. – F. m.: Emberszívek (Kv., 1907); Virágének (Kv., 1908); Az élet mellől (Kv., 1911); Magyar földön (Kv., 1913); Véres galamb (Kv., 1918); Halhatatlan halál (Kv., 1922); Petőfi (Kv., 1923); Körbe körénk gyermekek (Kv., 1924); Lisieux-i Kis Szent Teréz élete képekben (Kv., 1926); Ferenc a csodálatos ember (Kv., 1927); A császár bűnbakja (Kv., 1927); Szivárvány (Kv., 1929); Mister Nemere (Kv., 1929); Vejemuram (Kv., 1929); Krisztus útja a Kálvárián (Kv., 1933); Csókol a király (Kv., 1934); Égő csipkebokor (Kv., 1936); Király daliája (Kv., 1935); Árva violácska (Kv., 1937); Fülemüle a viharban (Kv., 1937); Elefáncsont lélek (Kv., 1939); Salgói farkasok (Kv., 1943), antológ.: Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941).
Irod.: EM; Fülöp–Ferencz; Házsongárd; MIL; Molter 1.; Pintér; Pomogáts 1.; RMIL 4; RNL; Sepsiszéki, Schöpflin