PÉTERFFY Kálmán, kibédi

Vingárd, 1906., † ? : ref. lelkész.- Tanult Nagyenyeden és Gyulafehérvárt. Érettségi vizsgája után mint géplakatos fel is szabadult, majd 5 évig gazdálkodott. Lelkészi oklevelét Kv.-on szerezte. Működött Kányádon, Székelyudvarhelyen, Torboszlón, majd Gyulakután választották meg papnak (1937–44). Gyülekezeti munkája sokirányú volt. Célja volt:a lelki élet fejlődése, a gyülekezet fegyelmezettsége, az egyházi épületek renoválása, a hívek gazdasági életének fellendítése, a székely népviselet és népi hagyományok megőrzése. Zeneértő, de a gépek kezeléséhez is értett, jártas volt a gyógyfüvekkel való gyógyításban (orvos hiányában testi-lelki gyógyítója, segítője is” olvasható a bekeretezett címere alatt, amely a ref. templom orgona karzatát díszíti), azok termesztésében és az állattenyésztésben. Belmissziói munkát is végzett főleg az asszonyok körében. Kultúrműsorokat tanított be, előadásokat szervezett. Először hitelszövetkezetet alakított, amiből kinőtt a Hangya és a Tejszövetkezet. Hittanórákon a magyar írásáolvasás tanításával sikerült az analfabétizmust felszámolnia. A MP, majd később a Népközösség megszervezésé érdekében nagy erőfeszítéseket tett. Magyarsága és ellenállása miatt többször büntették, megfigyelés alatt tartották. Minden kulturális, vallásos, szociális egyesület lelkes támogatója és vezetőségi tagja volt. A bevonuláskor nála megszálló nyilaskeresztes honvédtiszt hatására aktív tagja lett ennek a pártnak, ami rányomta bélyegét további munkájára is.Több személyiség aláírásával figyelmeztető levelet kapott, de nem tudták jobb belátásra bírni (1943 jún.) Ezt követte az esperesi hivatalos felszólítás, h. politikai pártjelvényt, zöld inget ne hordjon, de ez is hatástalan maradt. 1944 szept.-ben vajúdó feleségét és gyermekeit hátrahagyva nyugatra távozott.
Irod.: Gyulakuta és egyháza; Sepsiszéki; Székelyföld í.k., Visnai