POP, Vasile Ladislau; Popu; Pop Basiliu Ladislau, Pop, Baziliu, Pop Ladislau Basiliu, Pop Ladislau Vasile, Pop László, br.

Nádasberend , 1819. jan. 6., † Bp., 1875. febr. 17., Szászrégenben temették el, a családi kriptába helyezték (1875. febr. 27.) : ügyvéd, politikus, g. kat. pap. – Kv.-on a piaristáknál (1825–), Bécsben a Szt. Borbála papneveldében tanult. Balázsfalván az első román nyelven tanító matematikatanár, aki elsőként javasolta a gyakorlati mértan tanítást (1842–). Konfliktusba került Leményi püspökkel, elhagyta Balázsfalvát és Mv.-en lett kancellista a kir. táblánál, majd ügyvédi oklevelet szerzett (1845–1848) és Szászrégenben telepedett le, ahol Bornemissza báró jogásza lett. Részt vett a balázsfalvi nagy nemzetgyűlésen (1848. máj.), tagja volt a bécsi küldöttségnek. A székely támadás miatt Besztercére menekült, házát kifosztották, rövid időre Mv.-en volt bezárva. A jogi pálya legmagasabb fokáig is eljutott. A forradalom leverése után kinevezték körzeti felügyelőnek Rettegre (1849. okt. 5.); tanácsos Besztercén a törvényszéken a kriminalisztikai bíróságon (1850–), ugyan abban az évben Szebenben a feljebbviteli bíróság tagja, tanácsos a felebezési törvényszéken (1852–), a szebeni Erdélyi Fellebbezési Hatóságnál (1857); a bécsi Igazságügyi Minisztériumban (1859–), Bécsben az Erdélyi Császári Kancelláriánál (1860). Alelnöke az Erdélyi Guberniumnak (1861–), elnöke volt a Bírói Szenátusnak, az erdélyi bíróságoknak, a császár személyes tanácsosa (1863–) és megkapta a bárói címet (1864). Egyedüli román volt aki abban az időben ilyen fényes karriert futott be ezt arra használta, hogy a románság nemzeti jogait kiharcolja: választójogot kért és részt vett a szebeni ogy.-en (1863–64), amely a román nemzet egyenjogúsítását megszavazta. Bízott a bécsi udvar politikájában és támogatta azt, képviselővé választották a császári szenátusba és kinevezték belső állami tanácsosnak, de mindig a román nemzeti érdekeket tartotta szem előtt. Az erdélyi Legfelsőbb Törvényszék megalakulása után (1865) annak vezetője lett; elnöke a bécsi legfelsőbb törvényszéknek Erdély részére (1865–), elnöke az erdélyi szenátusnak a pesti Kúrián (1867–). A kiegyezés után csalódottan vonult vissza a politikától, publicisztikával foglalkozott. Összehívta Gyulafehérvárra a görög-kat. értelmiséget (1871), akik az egyház függetlenségét akarták megvédeni. Elnöke és tevékeny tagja volt az Astra-nak (1867–75), harcolt a románság nemzeti identitása megőrzéséért, a művelődési élet fejlesztéséért, támogata a Transilvania c. folyóirat létesítését; tiszteletbeli elnöke volt a Societatea Transilvania-nak Buk.-ben (1868). Munkatársa volt a Gazeta Transilvaniei, Concordia és más lapoknak. Több helyesírási valamint, a román nemzeti viseletről szóló értekezést írt. A Vaskorona lovagrend II. fokozatának kitüntetettje volt. Síremléke a szászrégeni ortodox temetőben (1875), „B” kategóriájú műemlék. Halálának 50. évfordulóján emlékgyűlést szerveztek, amely alkalomból a kriptájára emléktáblát helyeztek el (1925. aug. 29.). – F. m.: Indreptariu în cauzele urbariale compus pentru poporul român din Ardeal şi Ungaria (Sibiu, 1859).
Irod.: Adamescu; Albu, N.: Istoria învăţământului românesc din Transilvania până în 1800 (Blaj, 1944); ASTRA reghineană; Breazu, Ion : Lupta românilor din Transilvania pentru limbă (Sibiu, 1943); Chiorean 2008; Comşa; Comşa – Seiceanu; Costea 1999; Dăianu, Ilie: Al doilea preşedinte al Asociaţiunii Vasile L. Bar. Pop 1819–1875 (Sibiu, 1925); Fornade; Netea: Figuri mureşene (Tg.M., 1933); Pascu, Ştefan: Transilvania în lumina datelor geopolitice, istorice şi statistice (Blaj, 1944); Păcăţian; Personalităţi mureşene. 1.; Predescu; Regh. Cult. 2; Marin Şara: V. L. P. şi Reghinul (C. L., 13. mai. 1999); Şerban 2006; Todea 2013; Valori mureşene de patrimoniu