PUIA, Aurel, §

Szerdahely, 1908. szept. 9. † Szászrégen, 1984.: orvos. – Elemi osztályokat a szülőhelyén, lic.-ot Mv.-en, a Papiu Ilarian Lic.-ban végzett, ennek a líc.-nak az első román érettségiző osztálya (1927). A családja is Mv.-re költözött (1919–), édesapját P. Ieronim, Maros-Torda vm. tanfalügyelőjének nevezték ki. Kv.-on elvégezte az orvosi egyetem sebész szakát (1934). Bacăuba helyezték az Ana si Pavel kórházba segédorvoként, onnan Mv.-re került a Gyermekvédő Központba (1935. jan. 1.- 36. ápr. 1). Petelén körorvos lett, közben Kv.-on a Regele Ferdinand Egyetem Közegészséügyi Intézetében pedagógiai szakosodást is szerzett (1936–37), majd klinikai laboráns képesítést is nyert. A Bécsi Döntéskor elmenekült. Hadnagyként részt vett a II. vh.-ban, és Mo. határáig jutott el, azután a 2-es tűzérségi gárdával átkelt a Pruton, és Odesszáig teljesített szolgálatot. Onnan a Krim fsz.-re került. Megsebesült, leszerelték, és hazaküldték. Hazatérése után Marosdécsén, (Fehér) lett körorvos. Visszatért Régenbe, majd Mv.-re, ahol az egészséügy megszervezésével bízták meg. Szászrégenben körorvosként dolgozott (1945. ápr. 1.–1950). A kórházat két új épülettel bővítette, egy szülészetet (1958), gyerekgyógyászatot létesített(1963), és több faluban egészségügyi pontokat hozott létre. A szegények orvosának nevezték. Közegészségügyi tanárként a régeni román Ped. Isk.-ban is dolgozott. Tudományos kutatómunkájának eredményeit, Hadnagy dr. közreműkődésével Londonban jelenttette meg. Az Egészségügyi Szakszervezet létrehozásakor elnökké választották (1945–55). Úgy Régenben, mint a környező falvakban sokoldalú nevelő munkát fejtett ki. Elnöke volt az újjáalakult Vörös Kereszt Szervezetnek (1945–50). Rajoni és városi képviselő volt. Régen rajon egészségügyi osztályának a vezetője (1950–55), majd nyugdíjazásáig a Területi Kórház igazgatója (1955–73). Több alkalommal tüntették ki: Meritul Sanitar cl.I. (1938. dec. 20.), a frontról hozta a Meritul Sanitar Militar cl.a II.-a, Medic Emerit (1966).
Irod.: Regh. Cult. (10., 2010).