PUŞCARIU, Ioan

Szohodol, 1824. okt. 10., † 1911 v. 1913.: lovag, jogtanácsos. – A gimn.-ot Brassóban és Szebenben, ez utóbbi helyen a teologiát, Kv.-on a bölcseletet és ismét Nagyszebenben a jogot végezte. Jelentős szerepe volt az 1848-as forradalom marosszéki megszervezésében. Mv.-en volt kancellista.Ő küldte szét postán a Simion Bărnuţiu kiáltványát, amely a románság követeléseit tartalmazta (1848. márc. 24 – 25). Romániába szökött (1848); a szabadságharc után a fogarasi járás ülnöke (1849–50), azután alprefektus, a dévai biróság tagja (1851), puji (Hunyadm.) járásbiró (1852), Alsóvenicén szolgabíró (1854), a bécsi erdélyi kancellarián fogalmazó (1861), Küküllő vármegye adminisztratora (1862) és ekkor kapta a III. oszt. vaskoronarenddel kitüntetve az örökös lovagi címet. A fogarasi járás főkapitányának nevezték ki (1865); a m. kir. vallás- és közoktatási miniszteriumban osztálytanácsos (1867), végül kuriai biró lett és nyugalomba vonult (1890). Más téren is működött, így részvett a nagyszebeni és bécsi ogy.-eken (1863, 1869), a kv.-i (1865) és a bp.-i koronázó (1867) ogy.-en. Szerdahelyen (1869) a tanácskozáson részt vett és akkor, valamint az 1872-ben kiadott Causa Română c. munkájában, úgyszintén 1878. és 1884-ben a Telegraful Român és Viitorul című lapokban a románok ügyéért harcolt, előmozdította azon törekvést, hogy hivatalosan a latin betűket használják a románok (1860) A román nép közművelődési egyesülésének hatalmas tényezője volt. A Romániai Tud. Akadémia levelező (1877), azután rendes tagjának választotta (1900). Az egyházi téren mint kongresszusi képviselő (1868) előmozdította a görög-keleti egyház szervezését; a Gozsdu-alapítvány igazgatósági tagja 32 év óta, mely idő alatt elősegítette az alapítvány gyarapítását. Törcsvárott (Brán) élt birtokán, a hol a Parsimonia takarék- és hitelintézetet alapította, melynek elnöke. – F. m.: Comentariu la patenta urbariale pentru, Transilvania… Két kötet.; Formularie de totu soiula esibite. (Nagyszeben, 1860). Négy füzet.; Die romanische Amtssprache. Ein Compendium der romanischen Sprachlehre, mit einer Sammlung der im ämtlichen Verkehre am häufigsten vorkommenden Ausdrücke. (Hermannstadt, 1860); Causa română. (Nagyszeben, 1872); Consideratiuni asupra timpului si spaciului. (Bp., 1878). (Elmélkedések az időről és térről); Mérulu. (Bp., 1883. Az alma, költ.); Date îstorice privitoare la familiele nobile române. (Nagyszeben. 1895). Két kötet; Strúgurii (Nagyszeben, 1898) (A szőllő, költ.); Negru Voda. (Nagyszeben, 1898). (Negru-Vajda); Un Comentariu la §. 96 al statutului organic bisericese gr. or. român după 30 de anî. (Brassó, 1899). (A gör.-keleti egyház szervezeti szabályzatának kommentárja 30 év után).
Irod.: Chiorean 2008; Mester Miklós: Az autonom Erdély és a román nemzetiségi követelések az 1863–64 évi nagyszebeni országgyűlésen (Pécs, 1936); Szinnyei