SALAMON Endre

Nyárádremete, 1791. febr. 3., † Nagyvárad, 1869. júl. 10.: r.k. kanonok. – Tanulmányairól keveset ismerünk. Kv.-on a Királyi Gimn.-ban tanult (1807). Papi pályafutását Zilahon plébánosként kezdte (1821–1843), majd Várad-Újvárosba került alesperesként (1843–). Mivel részt vett az1848–49-es szabadságharcban, bebörtönözték az aradi várban, ahonnan nem ismerjük szabadulása pontos idejét, valószínűleg 1858 előtt szabadult, mert ettől az évtől lett Peceszőlős (Bihar) plébánosa. Ott ünnepelte aranymiséjét (1864). A kiegyezéskor Ferenc József császár Nagyváradon címzetes kanonokká nevezte ki (1867. nov. 10). Halála előtt 4000 forintot adományozott szülőfalujának. Emlékére, Lakatos János remetei plébános kezdeményezésére, az egyházközség kőkeresztet állíttatott a templom kerítése elé.
Irod.: Eremitu–Nyárádremete; Nyárádremete.