SÁNTA István, Sántha István

Vajdaszentivány, 1926. nov. 18., † Mv., 1987. szept. 28. A marosszentgyörgyi r. k. templom sírkertjében nyugszik: r. k. pap. – A gimn.-ot Mv.-en (1938–44) és Gyulafehérváron (1944–46), a teol.-t Gyulafehérvárt végezte. Fiedler István püspök szentelte pappá Nagyváradon, Márton Áron ekkor börtönben volt (1951). Káplán Gyulafehérváron (1955), Szászsebesen plébános (1952). Nem támogatta az erdélyi egyházmegye elszakadását Rómától, ezért Ojtuztelepre, kényszerlakhelyre költöztették. Gyergyóalfalun lelkész (1955). A Miklós-napi búcsún (1957. dec. 6.) Gyergyószentmiklóson mondott szentbeszédéért letartóztatták (1958. júl. 28.), és »társadalmi rend elleni tevékenység« vádjával állították bíróság elé, izgatás címén 20 évi kényszermunkára ítélték. Hosszú ideig láncra verve is tartották. Raboskodott Mv.-en, Szamosújvárott, Brăila szigeten, Stoineşten, a Duna-deltában, Paripráván (1958–64). Amikor nádvágáskor a rabok alatt beszakadt a jég, a munkaidő végéig nem engedték megszárítani a ruhájukat. Közkegyelemmel szabadult (1964). Sepsikőröspatakon, Kőhalomban, Zsilvajdejvulkánon, Arad-Mosócitelepen plébános (1981).
Irod.: 1956 Erdélyben; Áldozatok; Ferenczi Sándor 2009; MKL; [Nekrológ] (V. Z., 1987. szept. 30.); Nemes Gyula: Szakrális emlékek…= Pál-Antal–Simon.