Szatmárhegy, 1922. aug. 22., † Radnót, 1999. ápr. 1.: gyógyszerész. – Sch. Olivér (1890–1973) gyógyszerész és Vámosi Erzsébet fia. Testvére: Ernő (1925–1988) gyógyszerész. Felesége Essigmann Margit (1927–?) tanárnő. Fiúk: István Olivér orvos. – Abrudbányán kezdte tanulmányait, majd Kv.-on érettségizett (1941. jún. 14.) és a gyógyszerészeti tanulmányait a FJTE kezdte (1941), folytatta a bp.-i Pázmány Péter TE hallgatójaként, és az egyetemmel együtt menekítették nyugat felé: Breslau, Graz, Aufhausen voltak állomásaik. Amerikai fogságba került, majd Szegedre menekült, az FJTE-en vizsgázott és gyógyszerész diplomát szerzett (1946. aug. 24.). Az abrudbányai családi gyógyszertárban dolgozott az államosításig (1946. dec. 1. – 49. ápr. 2.), oklevelét honosították (1947. okt. 7.). Verespatak, Topánfalva és Borgóprund után áthelyezték Radnótra, ahol beosztott, majd gyógyszertárvezető nyugdíjazásáig (1958. szept.1. – 1984. szept. 1.). A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem aranydiplomával jutalmazta 50 éves tevékenységéért (1996. szept. 9.). Irod.: [Nekrológ] (Nú., 1999. ápr. 3.); Péter H. M. 2013.