SCHMIDT Béla, § írói neve: S. Pálmi Béla

Felsőtelekes (Mo.), 1881. aug. 18., † Bp., 1943. márc. 20. Mv.-en temették: orvos, szerkesztő, szakíró. – Sch. Sándor bp.-i egyetemi tanár (1887–?) fia. Felesége: Fall Erzsébet gyógyszerész (1901 – Mv., 1986). Fiúk: Sch. Sándor. – Középiskolai tanulmányait Bp.-en végezte (1899), Bp.-en és Bécsben megkezdett tanulmányai után Kv.-on szerzett orvosi diplomát (1905). Bernády György hívására a mv.-i Állami Kórházhoz került. A R.K. Gimn. orvosa és egészségtan tanára volt (1906–40 között). Purjesz prof. mellett a nemi betegségek orvosa (1913). Barátja Simó Gézának. Vendége volt Fülöp Zsigmond természettudós és szociológus, a Darvin c. lap szerk.-je (1914. ápr.). Külföldi tanulmányúton volt (1914). A KZST választmányi tagja (1910), titkára (1920. nov. 3. –). Az I. vh. alatt bekapcsolódott a Vöröskereszt munkájába, javaslatát elfogadták és létrejött a Zita Királynő Katonai Kisegítő Kórház (1914. aug. 11.), itt dolgozott díjtalanul (1914. szept. 7. – 1915. jan. 31.), mint helyettes főorvos, igazgató-főorvos (1915-ig). Az önkéntes ápolónői tanfolyam szervezője és vezetője, elmélet és gyakorlati oktatója. A résztvevők közismertek, a közélet szereplőinek hozzátartozói, köztük saját felesége is. A szatmárnémeti megfigyelő kórház orvosa és az északi harctéren is teljesített szolgálatot. Honvéd orvos főhadnagy, ezüst és bronz Signum Laudis a kardokkal, Koronás arany érdemkereszt a kardokkal, a Vöröskereszt II. oszt. tiszti jelvénye a hadiékítménnyel, a Károly csapatkereszt, nemzetvédelmi kereszt, a Háborús emlékérem, a Bulgár háborús emlékérem kitüntetések tulajdonosa, tűzharcos. A háború után a Munkás Szabadiskola a Ref. Koll.-ban működött tovább (1920. szept. 26. –), melynek tanára volt. Tovább dolgozott a mv.-i kórházban (Szentgyörgy/ Lenin / Forradalom u.) nyugdíjba vonulásáig (1931), majd magánpraxist folytatott. Tevékeny szerepe volt a Munkás-Otthon életében. Előadásokat tartott a Munkás Szabadiskolában (1928. febr. 22–26). Támogatója az Iparos Egyesületnek, a M. Iparos Egyesület Dalkarának elnöke (1936 k.). Titkára volt a Marosmegyei Orvoskamarának. A járványkórház igazgatója lett (1940–). Dr. Szilágyi Jánossal harcot indított a TBC ellen. Megszervezte a tüdőbetegek nyilvántartását, vizsgálatát; beindította a kórház tüdőbajos részlegét. Megindította, kiadta és szerkesztette a M. Népegészségügyi Szemlét (1933–1943). Orvostörténeti írásait hazai: Erdélyi Orvosi Lap, Praxis Medici, Orvosi Szemle, Revista Medicală,az EME vándorgyűléseinek Emlékkönyveiben és külföldi szaklapokban: Orvosi Hetilap, M. Népegészségügyi Szemle, Pester Medizin, Chirurgische Presse, Gyógyászat, stb. lapok közölték. Tudománynépszerűsítő cikkei a Család és Iskola, Székely Tanügy, Közegészségügy, Egészség, Munkásotthon Értesítője c. lapokban jelentek meg. Szépirodalmi vonatkozású írásai az Ellenzék, Fáklya, Napló, Szegedi Napló, Új Század, Székely Ellenzék, Székely Napló hasábjain láttak napvilágot. Egyik tagja az opera- és operett kedvelő polgárok Dalmű Játszó Társaság szervezőbizottságának (1930. szept. 20.). A R.K. Gimn.-ban szervezett és megnyitott szabadegyetem egyik előadója (1931. febr. 10.). Mv.-en megalakult a M. Orvosok Nemzeti Egyesületének székelyföldi fiókja (1941. nov. 4.), ennek alelnöke. Ma, a volt háza (Eminescu u. 3. sz.) „A” kategóriába tartozó műemlék, a Procardia székhelye. Bp.-en halt meg, de hamvait hazahozták Mv.-re. – F. m.: A gyermekek „fölvilágosításá”-ról. (Kv, 1906.); A tüdővész elleni védekezés rationalis útja: (Szanatorium és dispensaire) (Bp, 1908.); A Calmette-féle ophthalmoreactióról. Bp., 1908); Ueber die Calmette’sche Ophtalmo-Reaction (Bp., 1908.); Tartson-e a körorvos hivatalos rendelő órát? (Bp., 1908.); A gyermekek gyakoribb heveny fertőző betegségéről. (Mv., 1908.); A körorvosi hivatalos rendelőóra. (Bp, 1909.); Egészségtan a felső kereskedelmi iskolákban. (Bp., 1910.); A kereskedelmi szakoktatás egy hiánya (Bp., 1910); A kézről az egészség szempontjából. (Mv., 1910.); Ehrlich, Wettenstein és a kollegák: Reflexiók Pók Ödön czikkére. (Bp., 1910.); A munkás szeme. (Mv., 1911.); A cukor quantitativ meghatározásának egy új módja az orvosi gyakorlatban (Bp., 1911); Az élet. Bevezető a biológiába (Mv., 1912); A prognosisról: Orvostörténelmi vázlat. (Bp., 1913.); Freund emlékei. (Bp., 1914.); Az orvos és a beteg. (Mv., 1914.); A háborút kisérő járványok és az ország lakossága: (a megfigyelőállomásokról). (Bp., 1915.); Adatok a katonák venereás megbetegedéséhez. (Bp., 1916.); Pseudovenereás megbetegedések. (Bp., 1917); A katonai szolgálat alól való kimenekülés általános orvosi szempontból: Színlelés és öncsonkítás. (Bp., 1917.); Újabb gyógyszerek jegyzéke: A Gyógyszerek címtára és zsebtára 1920 függeléke (Mv., 1921); A transplantatioról. (Kv., 1924.); A champhor-olaj intravenosus alaklmazása. (Kv., 1925.); A szív kopogtatásáról. (Kv, 1925.); A protargol egy új therapiás alkalmazása. (Kv., 1925, 1926.); Az orvos. (Mv., 1926.); Egy pofon, két pofon (Mv., 1928); A theosan készítményekről. (Bp., 1928.); Az erdélyi m. orvosok szervezkedése és m. orvosi továbbképző tanfolyamok; M. továbbképző kurzus és kisebbségi orvosszervezkedés. (Temesvár, 1929.); Egy érdekes typhus eset (Kv., 1929.); Egy orvosi körlevél (Kv., 1929); Dollinger Gyula professzor életének 80 éve (1849–1929). (Kv, 1929); Pettenkoffer és Forssmann (Temesvár, 1929); Arc- és fejsérülés esete: (A baleset biztosítás köréből). (Kv., 1930.); Az „Orvosi minták” kérdése. (Kv., 1930.); Erdély orvosi folyóirat 1919-től napjainkig. (Bp., 1930.); A m. könyv sorsa (Temesvár, 1930); Az ember vándorútja (Mv., 1930.) = Ünnepi konyv; A rendelő gyógyszerész (Temesvár, 1930); Az 1930. évi drezdai egészségügyi kiállítás. (Kv., [1931]).; Ajánlás és lebeszélés: glosszák egy orvosper birói döntéséhez. (Kv., 1931.); Az élet örök tragédiája. (Mv., 1931.); Hogyan mozdíthatja elő a szülő gyermekének eredményes tanulását (Mv., 1931); Az áthangolás és egy új módja (Bp., 1932); A napi lapok orvosi hírei. (Kv., 1933.); Semmelweis tragédiája. (Kv., 1938.); A vérbaj (Kv.-Brassó, 1938.); Gyermekvédelem (Arad, 1940); Harc a „betegség” ellen. (Mv., 1942.); Az erdélyi kisebbségi orvosok irodalmi munkásságának tizenegy éve (EME Orvosi Értesítő Kv., 1940/49); Az élelmiszerek mint gyógyszerek. (h.n., é.n.); A természetismeret haladása (Mv., é.n.); Az orvosi minták sorsa (Kv, é.n.); Az igazi ember (H.n., é.n.); társsz.: A Mv.-i KZST Évkönyve (Mv., 1914); Az örök harc: küzdelem a tuberkulózis ellen (Szigeti Imrével, Kv., 1931); antológ.: Maros-Vásárhelyi lexikon (Mv., 1912); Az ember vándorútja = Ünnepi könyv: Félszázados jubileuma emlékéül kiadta a KZST (Mv., 1930); Az EME Mv.-en 1930. aug. 28–30 tartott kilencedik vándorgyűlésének emlékkönyve (Kv., 1931); ford.: Hadsebészeti irányelvek / Walter Oettinger. (Mv., 1915.).
Irod.: Almanah Tg.M.; Bernády; Csepreghy 2010; Dezső István; Dörnyey; Fülöp–Ferencz; Genersich; Gyászjelentő; Győry; Nú. (2002. jún. 18.); Időtár 2., 3., 5 / 2; Kiss–P.–P.; Kiss Cs. M 4.; KZST 1930; Marosi-KZST; Molter 2.3.; Mv. és a háború1 Mv.-i R.K. okt. ; R.K. okt. ; Novák Ernő: A m. sebészirodalom bibliogr. (Bp., 1939); Osváth; Ökrös; Poptămaş–Mózes; R. K. Okt.–1; RMIL; Sipos; Schmidt Sándor: Aki a köznek élt: dr. Sch. B. orvos (Nú., Színes Világ, 2012. dec. 8.); Szabó K. Attila; Todea; Ünnepi könyv; Várterész István: Egy orvos, aki a köznek élt (V. Z., 1983. márc. 27.); Valori mureşene de patrimoniu.