SIMÓ Géza, §

Etéd, 1870. márc. 7., † Mv., 1946. febr. 26.: tanár, szerkesztő, szakszervezeti titkár, munkásmozgalmi harcos. – Apja ref. lelkész Mezőbándon. – Elemi iskolát a szülőfalujában végzett, tanító diplomát a nagyenyedi Bethlen Koll.-ban, filológiai tanári képesítést Bp.-en szerzett. Tanulmányai elvégzése után tanító volt (1905–06) a szlovák Iglóra, majd a Bácskában Titelre kapott kinevezést, Titel és vidéke c. lap szerkesztője volt. Büntetésből, mert többször felemelte szavát a nemzeti kisebbségek elnyomása ellen, Mv.-re helyezték (1912–). Mv. előbb tanító, majd a m. nyelvű polgári középiskola tanára. Keserűen tapasztalta a lakosság írástudatlanságát, ezért elsőként szervezett analfabéták számára tanfolyamot és művelődési rendezvényeket. Bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a baloldali mozgalom fő szervezője. Az „őszirózsás” forradalom győzelme után (1918) az Antalffy Endre szervezte mv.-i M. Nemzeti Tanács titkára lett. Részt vett a román KP megalapításában, amelynek (1921–) marosvölgyi titkára volt. Közreműködött a romániai általános sztrájk (1920. szept. 5.) megszervezésében, ezért tanári állásából elbocsátották, nyugdíjjogosultságát csak később (1929) ismerték el. A RKP betiltása után a kommunista irányzatú Egységes Szakszervezet marosvölgyi területi titkára, de ezt a szakszervezeti tömörülést is betiltották (1930). Az erdélyi munkásmozgalom egyik vezéregyénisége volt. Sztrájkokat szervezett: a mv.-i Közművesítési Vállalatnál, a faipari munkásokét (1923–24). Szerkesztette, irányította és írta a mv.-i szocialista munkásság lapjait: Marosvölgyi Munkás (1920–21), Előre (1921–23), ezeket betiltották, majd az Építőipari Munkás c. lapot szerkesztette (1925–29). A mv.-i Munkás Szabadiskola megszervezője, igazgatója volt (1920–), ahol a művelődni vágyó polgároknak és munkásoknak előadásokat tartottak: többek között dr. Antalffy Endre, dr. Turnowsky Sándor, Aradi Viktor, Molter Károly, az orvosok: Kahána Ernő, Blatt Ernő, Kállai Béla. Neki köszönhető a mv.-i munkáskönyvtár gyarapítása, mozgókönyvtárak létesítése a Maros völgyében. Többször letartóztatták (1925. ápr. – máj.; 1928). A helyi Munkás Otthont valóságos kultúrközponttá fejlesztette. A Városi Tanács állandó tagjának választották, az általa vezetett Dolgozók Blokkjának 9 tanácsosi hely jutott a városi tanácsban (1930. júl.). Mint a Maros völgyi munkásmozgalom harcosa, emlékére volt tanítványa, Izsák Márton mintázott szobrot, amelyet a mv.-i Ref. temetőben sírjánál állítottak fel (1947. szept. 28.), „B” kategóriába tartozó műemlék. A szocializmus éveiben a mv.-i bútorgyár viselte a nevét (1949–60 év elejéig), utolsó lakhelyén emléktábla őrzi nevét. Utcát neveztek el róla Mv.-en. – F. m.: Az ólom és a vas: Mese (Kv., 1946). – antológiában: Részvét album a kv.-i és mv.-i árvaházak javára (Kv., 1872).
Irod.: Aranykorszak; Bernády; Bottoni; Csekme; Fuchs Simon: A kommunista Párthoz vezető úton (Korunk, 1957, 10. sz.); Fuchs Simon: S. G. [Nekrológ] (Szabad Szó, 1946. febr. 28.); Fuchs Simon: S. G. (V. Z., 1957. márc. 7.); Fuchs Simon: Száz éve született S. G. (V. Z., 1970. márc. 8.); Fuchs Simon: Munkásmozgalom a Maros völgyében (Buk., 1975); Gaál Kornélia: Maros megyei munkásmozgalmi harcosok, akik nem ünnepelhettek velünk (V. Z., 1971. máj. 9.); Időtár 2; Időtár 3, Kádár Zsombor: Élete céljául a tanítást és a nevelést választotta = Kádár Zsombor: Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok (Bp., 1999); Katona Szabó: Leleplezték a nagy tanítómester szobrát (Szabad Szó, 1947. okt. 1.); Málnási; Marosi Ildikó: Három mv.-i portré (A Hét évk., 1979); Máthé Levente 2009; Meghalt S. G., a demokrácia nagy harcosa (Szabad Szó, 1946. febr. 28.); MÉL; Molter 1., 2.; Osváth; Poptămaş–Mózes; Profiluri mureşene. 2.; S. G. temetése (Szabad Szó, 1946. márc. 1.); A S. G. gyár… (Népújság, 1949. szept. 10.); Szépréti Lilla: „Tanított” – Simó Géza emlékére (Új Élet, 1976, 6. sz.); Todea 2013; Turzai Mária: S. G. (1870–1946) (V. Z., 1971. febr. 28.); ÚMÉL; Valori mureşene de patrimoniu.