BÁLINTITT György, körtvélyfáji, tövisi br, Bálintitth György

1680–85 k.; v. 1704. † 1742.: táblabíró, v. b. t. t., kormányszéki tanácsos – B. Zsigmond (1640 –41 k. – 1697) és megyesfalvi Angyalosi Krisztina fia. Felesége: Petki Teréz. Fiaik: István és Zsigmond. Elődjük, B. Tivadar, lemondott a báróságról, mivel javait elvették (1562). Mária Teréziától a bárói címet és a tövisi előnév használatát György visszakapta fiaival együtt (1742), megkapta a Liber baronus, vagyis a szabad bárói címet, megerősítve (1755). A család r. k., örökös jogon tagja a főrendiháznak. – A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Szebenbe menekült, onnan Havasalföldre kérezkedett, majd Rákóczi pártjára állt. A család részbirtokot nyert Tófalván (1700 k.). Kormányszéki tisztviselő, az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosa és referendáriusa. A Kir Tábla elnöke, táblabírója (1742). Jeddi otthonukban ferencesek voltak (1725–43). Birtokai: Nagyernye, Kebele, Jobbágyfalva, Marosszentgyörgy, Tófalva. Kastélya: Nagyernye- késői barokk stílusban építette József, majd a 19. században új gótikus stílusban alakították át. Udvarházak: Jobbágytelke, Marosszentgyörgy.
Irod.: Árva Bethlen K.; Bicsok–Orbán, Csejd –Tófalva; Fekete; Gudenus; György: A ferencrendiek; Kempelen; Keresztes; Kornis; MNZSK; MCK; Nagy Iván; Pál-Antal; Sepsiszéki