SIPOS Domokos, §

Dicsőszentmárton, 1892. aug. 4., † Dicsőszentmárton, 1927. dec. 22.: író, költő, publicista. – Felesége Komáromi Graciána (1919–). Szülővárosában volt kisiskolás, a nagyenyedi ref. kollégiumban tanult (1902–) és érettségizett (1910). A Kemény Zsigmond önképzőkör tagja, és a koll. kéziratos önképzőköri lapjában, a Haladjunkban jelentek meg írásai, amelynek főmunkatársa, később szerkesztője lett. Érettségi után szülővárosában szerény napidíjasként vállalt állást a pénzügyigazgatóságnál, később két félévre beiratkozott Bp.-en a jogra (1912–13), de nem végezte el, majd váratlan fordulattal a gyógyszerészeti pályán próbált szerencsét. Földeákra szerződött patikusgyakornoknak, teljes ellátásért és havi tíz forint díjazásért. Az I. vh. kitörésekor besorozták katonának, de gyenge testalkata miatt nem került ki a harctérre. Ezután újságíró Kassán, tisztviselő Orosházán és más alföldi városokban (1913–14), utána egy ideig a bp.-i statisztikai hivatalban kistisztviselő. Szülővárosában napidíjas tisztviselő (1915–), városi számvevő, majd helyettes főjegyző. Ezzel egyidejűleg kezdte meg publicisztikai tevékenységét. A Nemzeti Tanács Kis-Küküllő vm. főispánjává választotta (1918), de kinevezését a dec. 1-jei gyulafehérvári határozat, Erdély Romániához csatolásának kinyilvánítása, meghiúsította. A dicsőszentmártoni Erzsébet Könyvnyomda Rt. ügyvezető igazgatója (1921–). Igazgatása idején a nyomda – Áprily Lajos, Gyárfás Elemér, Kibédi Sándor, Szombati Szabó István jelentős kötetei mellett elkészítette Petőfi Sándor összes költeményeinek centenáriumi kiadását. A Kisküküllő c. hetilap felelős szerk. (1921–24). Az ő keze alatt vált a kisvárosban példamutató, igényes, az egész hazai szellemi életre kitekintést adó lappá. Bekerült az erdélyi irodalom vérkeringésébe, írt, levelezett Benedek Elekkel, Molter Károllyal, Tompa Lászlóval, részt vett a Mv.-en megjelenő Zord Idő című lap második vers és novellapályázatán, Templomrabló és Boldog idők c. novelláival mindkét kategóriát megnyerte (az utóbbit megosztva) (1921), s ezzel ugyancsak magára vonta a figyelmet. Megpályázta, és Berde Máriával együtt megnyerte az Ellenzék, erdélyi történelmi elbeszélésre kiírt pályázatát Vajúdó idők küszöbén c novellájával (1925). Írásai a Zord Idő, Ellenzék, Pásztortűzben, Napkeletben, Vasárnapi Újságban, Újság, Keleti Újságban jelentek meg. A KZST tagja, Kemény János meghívta az első vécsi Helikon-találkozóra (1926), de betegsége miatt nem lehetett jelen. Gyenge szervezete és a kedvezőtlen életviszonyok miatt a következő években tüdőbaja egyre súlyosbodott. Az Erdélyi Helikon támogatásával három hónapot a budakeszi tüdőszanatóriumban tölt (1927. tavaszán), majd mint gyógyíthatatlant küldték haza. Korai halálát tüdővész okozta. Legjelentősebbek a szociális érzékenységről tanúskodó, erősen kritikai jellegű elbeszélései. Néhány szabad verse a m. halállíra legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Kívánsága szerint a kórház melletti „szegények temetőjébe” hantolták el. Sírkővén ez áll: „Ne engedelmeskedjetek: csak a szeretetnek, csak a szeretetnek, csak a szeretetnek!!!” A sírját a köztemetőbe költöztették, a KZST emelt sírkövet, rendezett ünnepélyes sírkőavatást (1934. szept. 30.) és irodalmi estet, melyen Molter Károly tartott emlékbeszédet. Életrajzát és munkásságát Kovács István a Sipos Domokos c. monográfiában dolgozta fel. Mellszobrát az unit. templomkertben állítottak fel Dicsőszentmártonban, Bálint Károly szobrászművész alkotása, Centenáriumi ünnepséget rendeztek (1992. okt. 3–4). Nevét viseli a dicsőszentmártoni Sipos Domokos Művelődési Egyesület (1990. aug. 14.–). Dicsőszentmárton Tanácsa post mortem a Díszpogári címet adományozta neki (1994). – F. m.: Istenem, hol vagy?: (nov.; (Kv., 1922); Vágtat a halál (versek; Kós Károly ill., Kv., 1927); Vajúdó idők küszöbén (Kv., 1928; bev. Nagy Pál; Buk., 1973); Válogatott munkái (1953); A csoda (elb., válog. Molter Károly; Mv., 1958); Pillanatfelvételek (nov., bev. Gaál György; Kv., 1991); antológ.: Erdélyi történetek (Bp., 1924); Lupu, Ioan: Povestitori unguri ardeleni (Buc., 1928); Erdélyi elbeszélők (Bp., 1941); Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941); Zord Idő antológia (Mv., 1998); Erdélyi elbeszélők (Bp., 2004); Petőfi emléksorok (Mv., s.a.).
Irod.: 1924–1944 Helikon; Adamovits; Bálint Tibor: 100 éve jelent meg az első újság Dicsőszentmártonban (Nú., 1991. márc. 23.); Berey; Bernáth Ernő: Emlékezés S. D.-ra (Új Élet, 15. sz., 1972); Bisztray Gyula: Író és nemzet (Bp., 1943); Bölöni: S. D. Művelődési Egylet (Nú., 1990. aug. 16); Bölöni Domokos: Mikor halt meg S. D? (Nú., Múzsa, 77. sz., 1992. okt. 16.); Bölöni Domokos: S. D. jézusi tanítása (Nú., 2010. aug. 4.); Chinezu; Dicsőszentmárton; Dávid Gyula: Száz éve született Sipos Domokos (Művelődés, 12. sz., 1992); Dicsőszentmárton régi arca; Az Erdélyi Helikon mo.-i barátainak aranykönyve (Kv., 1937); Fülöp–Ferencz; György 1926; Halasy; Helikon 1924–1944; Helikoni arcképcsarnok 2; Kovács István: S. D. (Buk., 1990); Kovács István: Elkésett virágok S. D. sírjára (1.; V. Z., 1983. máj. 28.; 2. 1983. jún. 11.; 3. V. Z., 1983. jún. 26.); Kristóf György: Istoria limbii si literaturii maghiare (Cluj., 1934); Kuszálik; Markó Béla: S. D. hite (Nú., Múzsa, 76. sz., 1992. okt. 9.); Marosi-Helikon; Marosi-KZST; Merő Gábor: Jövőnek szóló üzenet (V.Z., 1972. aug. 13.); Molter 1, 2.,3.; Molter Károly: S. D. emléke (Szabad Szó, 1947. dec. 26.); Nagy Pál; Nagy Pál: Betűvetés; „Becsületes magyar író volt”= Nagy Pál: Visszanéző; Nagy Pál: Forgatagos időkben: Pályák, művek, arcok, emlékek (Mv., 2004); Osváth; Pintér; Réthy–Váczy; RNL; S. D.: Vágtat a halál ( bevezető és életrajz Szentimrei Jenő, Kv., 1927); S. D.: Önéletrajz [1925] (Nú., Múzsa, 67. sz., 1992. aug. 7.); S. D. feltámadása (Nú., 1992. okt. 6.); S. D. emlékezete (1892–1927) = Kuti M.; Sipos Domokosné Komáromi Graciana Adamovits Sándor: Helikoni nagyasszonyok (Gyergyószentmiklós, 2006); MIIB; [Nekrológ] (V. Z., 1987. jan. 18.); Sipos Domokos emlékezete (1892–1927) = Kuti M. 2021; Tabéry Géza: Emlékkönyv (Kv., 1930); Târnăveni, cult. – ist.; Transilvania; ÚMÉL; Záhonyi; Zord Idő.