SOMBORI László, marosvásárhelyi, Zsombori László; Zombori László

? † 1813.-ban még élt: ügyvéd, ogy.-i követ. – S. György mv.-i birtokos (1690), unokája, S. László ref. pap fia. Borosnyai Lukács pap, lányát vette feleségül. A nagyenyedi koll. tanult, onnan a kancellárián, majd Mv.-en a kir. táblánál dolgozott; később mv.-i ügyvéd. A tábla feloszlatása után Hunyad megyei jószágára ment, majd Déván ügyvéd. Megválasztották Zaránd megye jegyzőjévé, majd az erdélyi ogy. követe lett. Költeményei: a M. Kurir-ban (1803, 1808). – F. m.: Az 1794-dik esztendőben tartatott nemes haza gyűléséhez intézett köteles beszéde marosvásárhelyi S. L.-nak, ns. Hunyad vármegye egyik követének. (s.l., 1794.); A músák háládatossága. Gróff Széki Teleki Sámuel ur ő Excellentziájához a könyvtárért, mellyet nagy jó szíve sok ezerekből álló költségével és megbetsülhetetlen hasznú fáradságával egybe szerezvén Erdélybe Maros-Vásárhelyre a köz-jóra helyheztetett.: Költemény (Kv., 1803.); Örömre vált bús képzeletek története: Költemény Virág Benedek emlékére (Kv., 1804); A tudomány és virágzó nemzeti nyelv hazánk boldogságának talpkövei (Kv., 1805); A haza szent szava. Királyi főkormányzója (Bánffy György) nagy neve napján: Költemény (Kv., 1806.); Zisygiae Martis, et Veneris, cum voto Transylvaniae … (Kv., 1810.).
Irod.: Erdélyország történetei tára (Kv., 1837, 1845); Gergely Pál: Székely világjárók (Bp., 1940); Krón. Füz. (1939. 4/6); Pálmay; Rugonfalvi Kiss; Szinnyei.