SŐNI Pál

Nagyvárad, 1917. jan. 21., † Kv., 1981. okt. 14.: író, irodalomtörténész, kritikus. – A kv.-i egy.-en végezte tanulmányait. A II. vh. végén a német megszállók elhurcolták. Hazatérését követően, Mv.-en a román KP tisztségviselője (1945–); a buk.-i Előre c. m. nyelvű napilap szerkesztőségi munkatársa (1947–53); az Utunk főszerk (1954–); az Irod. Könyvkiadó szerk (1956–); haláláig a kv.-i egy. m. irodalom tanszékének tanára (1957–). Az Erdélyi Helikonban megjelent elbeszéléseivel jelentkezett az irod. életben. Főként az erdélyi m. irodalom történetével és a romániai m. avantgárd irodalommal foglalkozott. Regényeket, elbeszéléseket és drámákat is írt. A Román Akad. díja (1977). – F. m.: Irodalmi bírálatok (Buk., 1955); Incselkedő (dráma; Buk., 1957); Útinapló (Buk., 1957); Művek vonzása (tan.; Buk., 1967); Nagy István – az epikus (Három portré. Abafáy Gusztávval, Kacsó Sándorral. Buk., 1963); Müvek vonzása (Buk., 1967); A romániai magyar irodalom története (Buk., 1969); Póz és mosoly (Buk., 1969); Verébnyomok (elb.; Buk., 1969); Andriska halála (reg.; Kv., 1973); Avantgarde-sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban (Buk., 1973); Nagy István (Buk., 1977); Nyitott udvar (elb.; Buk., 1979); Az utolsó kör (reg.; Kv., 1979); írói arcélek (Buk., 1981).
Irod.: A Hét évk. (1978); ÚMÉL.