SUCIU, Sever, §

Gombostelke, 1924. febr. 17., † Dicsőszentmárton, 1997. aug. 2.: szobrász, fafaragó. – 7 elemit végzett, autodidaktaként filozófiát, művészettörténetet és esztétikát tanult. Önszorgalomból kezdett szobrászkodni, kő- és fa szobrai vannak. Monumentális fafaragványai hazai történelmi és filozofikus témákat jelenítenek meg, a dicsőszentmártoni Művelődési Ház több művét megvásárolta. Faragványaival és olajfestményekkel rendszeresen vett részt hazai kiállításokon (1971–85). Országos I. díjat nyert Buk.-ben (1983 és 1985), Piteşti-n a naiv művészeti kiállításon (1983) és Kv.-on az országos képzőművészeti kiállításon (1987). Tagja volt a KMMSZ-nek (1984–). Mint szobrászt, a Küküllők Brâncuşi-ának nevezik. Alkotásait halála után Răzvan Ducan, író összegyűjtötte, és a dicsői Mihai Eminescu Kultúrház előcsarnokában létrehozta Dicsőszentmárton első állandó jelenkori művészeti galériáját (2001. máj. 31.). Ugyanakkor post mortem, a város díszpolgára címet adományozták neki. Számos szimpóziumot, megemlékezést és értékelést tartottak a művészről. Neve feltűnik Ausztriában a Herbert Wiesner által kiadott Romániai naiv művészek katalógusában is (2002). – F. m.: fa szobrai: Élet fája (1979), a Kárpátok császára és a Szegény apostol (1981), Iov (1983), Dák allegória (Alegorie dacica), A zene királynője (1984); kő szobrai: Az egyesülés öröme, Antik egyensúly, Fájdalom, A filozófusok születése (1984–96), stb.
Irod.: AAPM; C.L. (2000. febr. 15.; 2001 febr. 14.; 2002. febr. 15.: 2004. febr. 17.); Târnava (1992/3); Moldovan, Iuliu: Artă plastică târnăveană: repere culturale (Tg. M., 2008); Opriş 2018; Târnăveni, cult. – ist.; Todea 2013.